Szalóki Sándor
kétezer húszban bevágott a bomba,
a koronavírus dönt mindent most romba,
lassan letérdepel a globális világ,
rémület, könyörgés, égbe szálló imák.
Bátorság felső határa, önfeláldozó, vakmerő,
Nem rettenti meg a halál, nem várja a köztemető.
a lenyugvó nap égi pallosa
végighasogatta a nyugati horizontot...
Szállni, mint a gondolat, titokzatos galaktikus világba,
Zene szól, dalol a világ, zene a művészek különleges imája.
Altatódal, népdal, opera, operett, rock és modern dallamok,
Legyen hallgatója, teljen meg a nézőtér, páholyok, karzatok.
füttyszóra ki nem süket elkezd fülelni
de testbeszédjére igyekszik ügyelni
a nők persze tudják incselkednek velük
azt is tudják sejtik mi a végső tervük
kérdezik tudsz-e táncolni
azt mondjuk persze hogy tudunk
de csak a végén derül ki
mi milyen táncosok vagyunk
morzéznak a csövek üzennek a falak
vécétartályon sincs titkot tartó lakat
ha nem is akarják értesülnek róla
mikor megy mikor jön ház minden lakója
Életem meghosszabbításának titkai
Co-valsacor reggel egy szem
este egy szem Co-nélkül
rendben tartja vérnyomásom
az életem "megszépül"
dagad mint egy cipó
a cipőből kilóg
lábad mint egy vekni
nem lehet mást tenni
indulsz cipőt venni
nem üti a magyar bucót a szivárványos ökle,
sügér vagy, ha azt hiszed, a kis halnak is van ökle,
szivárványos csele csak fajtársa a vágó csíknak,
a réti csíkot kerülik, mert együtt ők nem ívnak
ló hering magyarul helyesen leírva
meglovagolni csak a nagy bajnok bírja
óriás csikóhal egy foga hét mázsa
azon száguldozik óceán királya
Konyhánkban kávét főztem egy sötét hajnalon,
én úgy láttam, valaki néz be az ablakon.
De hát fent lakunk a harmadik emeleten,
rémeket látok, mi a fene történt velem?
Lomtáramat nézem
lomok vagyont érnek
nem lomtalanítok
én lomgyűjtő vagyok
messze tovatűnő ifjú évek
üveggolyókba bújva gurultak
ha megkeresem színesek szépek
az emlékek mély kútjába hulltak