Szalóki Sándor
Emberek megint bezárkóznak, félnek,
házfalak némák, de nekem mesélnek,
nézem a színüket, állapotuk milyen,
mindent elárulnak, bólogatok, igen
Körülöttem már mindenki szendereg,
én még ébren vagyok, mint a szenderek.
Őket a lámpa fénye ejti rabul, ott köröznek,
emberek a bárokban whiskyt isznak, söröznek.
Férfinak szép álma, "rózsa" legyen a lakásban,
teljesül az álma, ott van már az ágyban.
Kedves hangon mondja, lakás az ő gondja,
hiszen régi vágya, legyen saját konyhája.
Tudás fájáról szakított titkok
Szememben ragyognak boldog örömkönnyek,
valósággá váltak a megálmodott könyvek.
Három könyvem megjelent, többre már nem vágyok,
verseimet megvédik az ISBN számok.
Teljesült a vágyam. Boldog vagyok!
Mikor a nagy Égi bíró szólít, megnyugodva indulok.
Bujon a templom mellett laktunk, és az egyik éjjel
megkondult a harang, aztán néma csend.
Kérdeztem, ez mi volt,
ki járkál odafent?
Kedvenc témám a végtelen,
mindenkinél más ponton torpan meg az értelem.
Mert a végtelen apró pontok összessége,
ami a teremtés pontjából indul a végtelen térbe.
Olyan furcsa valami volt, a tarkómon nincs szemem,
bevillant, ez jót nem jelent, szúrósan néz, éreztem.
Gyorsan bementem egy boltba, megfordultam, ki követ,
megállt, nem jött be utánam, felém dobott egy követ.
Legtüzesebb lovunk a szenes vasaló,
folyóink és tavak lova az édesvízi kagyló,
népünk büszkeségei sok híres sportoló,
gyerekeink első lova a kedvenc hintaló,
autósok álma az üres parkoló,
közlekedés rémei a sok agresszív tapló,
részeg duhaj fajta a pálinkapároló,
zugivóknak vágya a titkos italtároló...
"Rejtett tartalékait előszedve,
erőn felül teljesített a csapat,
mégsem volt elég a győzelemre."
Ilyenekre hivatkozni nem szabad.
Ez a három szavunk a legértékesebb,
mondani semmibe nem kerül,
mégis fukarul osztogatjuk,
pedig hálásak, ha kimondanod sikerül.
Sodorja sóhajom kavargó szél,
Zárak zörrenését hallani itt-ott,
Ajtók mögött mindenki fél,
Lánc lendül csörögve, kipp-kopp.
Én nem akartam iskolába járni,
csak úgy hirtelen felnőtté szerettem volna válni.
Azt hittem, a felnőtteknek mindent szabad,
úgy éreztem, az idő vánszorogva halad.
A természet verőlegénye a vad, viharos szél.
Édesanyja suttogva mesélő szelíd szellő, fél.
Apja részeges, duhaj orkán,
ordítás, üvöltés jön ki a torkán.