Szalóki Sándor
itt azokról írok, akik már a Parnasszus csúcsára költöztek,
yarddal vagy centivel nem mérhető, amit alkottak, a felhőkön szörföznek.
nagyságukat elismeri a világirodalom világa,
álmodozók voltak, alkotásaik az irodalom sok szép virága.
Erdők sötét mélyéről lopakodik elő az este,
Hangtalanul oson a szürkületben súlytalan teste.
Van, aki várja jöttét, sokan nagyon félnek,
Elbújnak védelmet remélve, rettegésben élnek.
Megnyugtató üzenet: "Nincs semmi baj."
Leesett a jeges eső, baljós felhő elment,
szétzúzott, összetört, elárasztott mindent.
Rossz baj, tehetetlenség,
káosz, szervezetlenség,
átkozott szerencsétlenség.
Az ember gyarló, van, mikor vétkezik,
csúnyán beszél, vagy tilosat étkezik,
esetleg álmodozva elréved,
észrevétlen tilosba téved,
ijedten néz, azt a,
hát ezt most jól elszabta,
tagadni nem lehet, sután magyarázza,
hazugságmeséit kisujjból kirázza...
meggondolatlanul őszinte kisgyerekek
megdermednek a felnőtt emberek
véleményük meghökkentő
kedves vagy sértően megdöbbentő
Nyár volt, nagymamájéknál nyaraltunk Felsősimán,
titkainkról suttogva beszélgettünk, három óvodás titán.
Nagy ficfa alatt üldögéltünk a földön sorba`,
ujjainkkal vagy kis gallydarabbal rajzolgattunk a porba.
Mikor dús a mező, hallgat a nyáj, legel,
szájukat betömi bőséges eledel.
Pásztor! Ne szűnjön meg ez a boldog jólét,
nem mennek szomszédba ők a hangos szóért,
csak míg szórakozva iszogatnak jó lét.
A Nap már elfáradt, vöröslő arccal,
szemlesütve ballagott,
erdő fáinak hosszú árnyékában
a tücsök még hallgatott.
Sok minden van kőbe vésve,
de semmi nem végleges,
a változás elsöpör mindent,
múlt, jelen csak időleges.
Mikor megszülettem, nagy levegőt vettem,
azt mondták, nem sírtam, ordibálni kezdtem.
Ez nem változott, mikor mérges vagyok,
kirobban belőlem, most is ordítok.
Szemekből csurgó, könyörgő könnyek,
zsaroló, vicsorgó vírusszörnyek.
Most már úgy számoljuk az elszálló éveket,
a COVID-járvány után történt vagy született.
Még senki nem tudhatja, mi jön még ezután,
nagy globális tervek már nem is lesznek talán?
Karantén pocakra gyúr az egész világ,
máris vitatkoznak, sorolják a hibát.
kétezer húszban bevágott a bomba,
a koronavírus dönt mindent most romba,
lassan letérdepel a globális világ,
rémület, könyörgés, égbe szálló imák.