Szalai Mária
az én világom
mindig kerek volt
és sérthetőségében
is sérthetetlen
társaim
barátok
állatok
növények voltak...
vonatok
megafonhang
álmos ébredések
ismert állomások
cuccolás
jegykeresés
bágyadt ébredés
a végállomásnál...
kék lesz ég
halálod napján
és halkan csengenek
majd a sárga villamosok
és emberek tesznek
mindenféle dolgokat
amikre most
éppen nem gondolok...
hallgatni arany
és hallgatni méreg
amikor szívedben
ülnek meg
mint kicsi férgek
a ki nem mondott gondolatok
csak aprók
csak sejtelmesek...
szépek
a szavak
ha igazak
s ki tudja
mikor szólsz
igazat
úgy borul
rám a kétség...
...elmosogat este
elrakja a kanalakat
szép rendbe
s gondjait
hebehurgyán
gondatlanul
elöl hagyja
még gondolkodni...
veled alszom el
ha nem is vagy
mellettem
rád hajlok
rád hajtom
melegem
szívesen teszem
van miből adhatok...
hópihe billeg
fenyőfaágon
éhező cinke
mind a barátom
kezem kinyúl
a fehér hidegbe
tollas testeket
idéz tenyerembe...
mint a méz
olyanok a
percek
lassúdad
cseppenésük
történéseket sejtet
a borostyán
testvére ő...