Szalai Mária

Visszaidéző

oszlás - foszlás
mélybarna éjjel
tele a sötét
millió fénnyel
csont roppanása
fogak koccanása
halott fény hullik...

Tovább...

Halkan

a cseppek
csendesen
peregve
tócsává...

Tovább...

Elűzlek

érezted
már úgy
hogy
rád szakad
az ég
s fekete lesz az
ami előbb
csoda-kék...

Tovább...

Reflexió

szemembe`
szembefények
hunyorgok
és nagyon félek
mert vissszatámadnak
színek és illatok
itt vagyok
mondom neked...

Tovább...

Végtelen

már nem nehéz
mindenen
túllépni
mindent
túlélni
áthajolni
a csillagokon
járni csillagösvényen...

Tovább...

Utak

mostantól
másik járdát
keresek
s meglehet...

Tovább...

Eső

esik
lábamnál
képzeletben
kicsi tócsa nő
ezüst eső
megengedő...

Tovább...

Vagyok

néha béna a kéz
nem hajolnak alá
kereken a betűk
néha lágy az agy
kergetőznek
a gondolatok
néha fékeznem
kellene...

Tovább...

A neved

a neved
amit
súgok
lehelek
szeretek
de nem
becézek
forgatom...

Tovább...

Megbékélés

eső
rohanó
cseppek
hogy el
ne feledkezzek
csúszós utakról
vad hatalmas
engem megelőző...

Tovább...

Kérdés

ha kinyitom
lelkem kapuját...

Tovább...

Két kezedbe

amikor
az idő
túl gyorsan
rohan
és én
túl gyorsan
rohanok vele...

Tovább...

Képzet

ma
azt írták
hat fokkal
melegebb lesz
és én felvettem...

Tovább...

Ez vagyok

ha tudnám
akkor te is tudnád
ha ismerném
akkor te is ismernéd
hidd el
megosztanék veled
minden sejtést
beburkolóznék...

Tovább...

Belátás

ha jó neked
nélkülem
nincsen
más dolgom...

Tovább...