Szalai Mária
megpróbállak
elképzelni
de csak
halvány másod
dereng a félhomályban
vetett ágyam...
egy csendes
óceán a lelkem
mély
s felszínén
sem csacsognak
habok
néha meglátogatnak
óriások...
mióta vagy
még futni is tudok
ha csak álmomban
mióta vagy
számolom a napokat
üres ágyamba úgy bújok
mintha melléd
fejem úgy teszem...
nincs
álom nélküli éj
mert mindig álmodunk
ébren is
mikor vaksötétben jár
minden gondolatunk
néha fázósan
húzod magadra a paplant...
mi ez a csöpp
az arcodon
sírsz?
á dehogy
csak álmodom
színeket
illatokat
hangokat...