Szalai Mária
áthajolok
az éjszakán
s megkérdem
jössz-e velem
jössz-e
átszelni
fényéveket
mersz-e...
minap leültem
egy csillag mellé
beszélgetni
de fáradt volt
és lehullott
csak néztem
utána Tejúton
merthogy...
mikor a
belső csend
arra késztet
hogy öltözz
és eredj
neki az éjnek
mikor
feléd hajolnak...
az én világom
mindig kerek volt
és sérthetőségében
is sérthetetlen
társaim
barátok
állatok
növények voltak...
vonatok
megafonhang
álmos ébredések
ismert állomások
cuccolás
jegykeresés
bágyadt ébredés
a végállomásnál...
kék lesz ég
halálod napján
és halkan csengenek
majd a sárga villamosok
és emberek tesznek
mindenféle dolgokat
amikre most
éppen nem gondolok...
hallgatni arany
és hallgatni méreg
amikor szívedben
ülnek meg
mint kicsi férgek
a ki nem mondott gondolatok
csak aprók
csak sejtelmesek...