Szalai Mária
oszlás - foszlás
mélybarna éjjel
tele a sötét
millió fénnyel
csont roppanása
fogak koccanása
halott fény hullik...
szemembe`
szembefények
hunyorgok
és nagyon félek
mert vissszatámadnak
színek és illatok
itt vagyok
mondom neked...
már nem nehéz
mindenen
túllépni
mindent
túlélni
áthajolni
a csillagokon
járni csillagösvényen...
néha béna a kéz
nem hajolnak alá
kereken a betűk
néha lágy az agy
kergetőznek
a gondolatok
néha fékeznem
kellene...
eső
rohanó
cseppek
hogy el
ne feledkezzek
csúszós utakról
vad hatalmas
engem megelőző...
ha tudnám
akkor te is tudnád
ha ismerném
akkor te is ismernéd
hidd el
megosztanék veled
minden sejtést
beburkolóznék...