Szalai Mária
jól van ez így
hogy szeretlek
hogy elfogadom
és nem ellenkezem
hogy bevallom magamnak
hogy elismerem
nem neked kell tudnod...
nálad süt
nálam esik
elképzeljük
mit tennénk
egymásnál
a másik
helyében
szinte nehéz...
a dimenziók
mint a
párhuzamok
lassan
de biztosan
elsuhannak
hangtalan
de biztosan...
csöndléptek
titkon a ködben
ahol magaddal
osonsz a sötétben
s tudod
senki nem követ
de mégis...
ne változtasd
meg a percet
ne változtasd
meg a csendet
csak hallgasd
az örök suhanást...
jössz-e velem
falevelet szedni
jössz-e
vízillatot keresni
jössz-e
madárdalt hallgatni
jössz-e bármin
nevetni és sírni...
kettesben
vagyok
az esővel
hűs könnye
rám csorog
s a kivágott fák
rég elfeledett
odvából...