Szalai Mária
nincs
álom nélküli éj
mert mindig álmodunk
ébren is
mikor vaksötétben jár
minden gondolatunk
néha fázósan
húzod magadra a paplant...
mi ez a csöpp
az arcodon
sírsz?
á dehogy
csak álmodom
színeket
illatokat
hangokat...
hamuszín
arccal fázom
kérlek
add rám a
kabátom
szél fú`
eső ver
takarj be...
kettesben
vagyok
az esővel
hűs könnye
rám csorog
s a kivágott fák
rég elfeledett
odvából...
ülök
régenvolt
padokon
egykori szavaid
hallgatom
más ez a park
máshogy suttognak
a bokrok...