Szalai Mária
veled alszom el
ha nem is vagy
mellettem
rád hajlok
rád hajtom
melegem
szívesen teszem
van miből adhatok...
hópihe billeg
fenyőfaágon
éhező cinke
mind a barátom
kezem kinyúl
a fehér hidegbe
tollas testeket
idéz tenyerembe...
mint a méz
olyanok a
percek
lassúdad
cseppenésük
történéseket sejtet
a borostyán
testvére ő...
az igazi vers
éjjel születik
amikor
felébredsz
a magányra
amikor
halkan koppan
az esőcsepp...
folytattam volna
de úgy láttam
nem érdekel
néha karcos vagy
s nem érlek el
megszoktam már
hogy nem értenek
hátat fordítok akkor...
jó estét nyár
jó estét szerelem
csak megállt
egy gondolat
a szívemen
csak megállt
és ott maradt
megfészkelt...
esőcseppes
ablakomra
őszi levél tapad
színekben
tobzódó
formás kis alak
nézem
a felhők...