Szalai Mária
ne változtasd
meg a percet
ne változtasd
meg a csendet
csak hallgasd
az örök suhanást...
jössz-e velem
falevelet szedni
jössz-e
vízillatot keresni
jössz-e
madárdalt hallgatni
jössz-e bármin
nevetni és sírni...
kettesben
vagyok
az esővel
hűs könnye
rám csorog
s a kivágott fák
rég elfeledett
odvából...
felettem
fura fény ragyog
elfáradtak
a csillagok
kicsiny kis testük
egymáshoz bújna...
hosszan nőnek
és hosszan jőnek
az éjszakai árnyak
némelyek fenyegetnek
egyesek meg fájnak
magamra húzom az esőt
takarózom a széllel...
gyere át velem
a túlsó partra
megmutatom
ott fényt húznak
a csillagok
ami
a Nap fényén is átragyog
ott levegő van...
kit elloptak
a percek
visszaadják
majd egy nap
s vele együtt
a végtelent
hamvas
könnyeid...