Szabóné Orosz Katalin
Mindenki azt másképp kéri,
mutasd ki, hogyan szereted.
Az 5 szeretetnyelv idézi,
elmondja most ezt teneked.
Van egy kedves cicánk, ő Montgomery,
de mivel így hosszú kimondani,
egyszerűen Monti. Ő egy isten,
legalábbis meghagyjuk e hitben.
Ha a szív megszólal, nem tudunk mit tenni,
úgysem mi döntjük el, kit fogunk szeretni.
Jön az érzés, elsöpör, mint a szélvihar,
életünkben akkor sok mindent felkavar.
Ott ült ő mindig az üzlet előtt,
árulta azt, mi a kertjében nőtt.
Csekély nyugdíját kiegészíti,
hogy tudjon naponta ételt venni.
Létezik egy-egy erdő, mesebeli, kerek,
békében él ott már a sok-sok állat, gyerek.
Megváltozott Barna, nem ismerni már rája,
bizony, jót tett neki, hogy Gyuszi a barátja.
Vágytam rád!
Úgy, mint még soha senkire!
De csak sóhajom szállt a semmibe,
hiszen sosem voltál az enyém!
Hó lepi be már a tájat
és azt a kis házat
hol olyan boldog vagyok én.
Hófehér lepel lepte be a tájat,
a mikulás pont ma este érkezik.
Már fényesítik is a kis csizmákat,
a gyerekek az ablakba kiteszik.
Mikor sajog a szíved, bánat vasmarka szorítja,
még a levegővétel is szúr, nyilall nagyon...
Mit rejthet egy pillanat?
Fájdalmat vagy vágyakat?
Csupán csak egy szemhunyás,
gondolatban száguldás.
Régi történet, mi Veronában megesett,
mindenki ismeri, nem egyszeri eset.
Hazánkban is történt már valami hasonló,
itt is van két család, könnyezve gyászoló.
Nem én akartam megszületni,
de hogyha már mégis itt vagyok,
próbáld kérlek, azt elhitetni,
hogy neked én tényleg számítok.
Volt egyszer egy prímás és az öreg hegedűje,
ha megszólalt, könnyeket csalt mindenki szemébe.
Olyan gyönyörű nótákat húzott a vonója,
a hallgatónak is megrezdült szívének húrja.
Volt egy nagy mocsár, rejtett számos állatot
közepén találhatunk egy népes békacsaládot.
Szüleik tanították a békagyerekeket,
ki lehet ellenség, mire figyeljenek.