Szabóné Orosz Katalin

Született: 1969. február 25.

Népszerűség: 65 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Ne várj, míg késő lesz

Az a régi, tornácos házacska,
tűzpiros muskátli az ablakban.
Hintaszék, benne öreg anyóka,
homályos tekintete távolban.

Tovább...

Altató

Aludj, kicsim, itt vagyok,
őrzöm szépen álmodat,
pihen már a kisvonat,
elhalkulnak a zajok.

Tovább...

Megszabadultam tőled!

...Minden este rettegve várom újra én a jöttödet.
Próbáltalak messze űzni, és haragosan csapkodtam,
de te megint megjelentél, és én a fejem kapkodtam.

Tovább...

4148

Vallomás

Egyszer azt kérdezted tőlem, mit is jelentesz nekem,
mikor egy veszekedés után könnyes lett a szemem.
Dühös voltam rád, konok és megbántott,
tudom, minden szavam szívedbe tőrt mártott.

Tovább...

Milyen a magány?

A magány, mint puha takaró, átölel,
szabadulnék tőle, de nem tudok,
csontos karmai itt vannak közel,
mint préda a vadásztól, előle úgy futok.

Tovább...

A kecskegida

Egyszer egy kecskegida, egy makacs bak
otthagyta a többieket, míg hazaballagtak.
Nem akart már többé beállni a sorba,
nekem ne parancsoljon senki, egyre csak ezt mondta.

Tovább...

Fogadd el magad!

Ha nem szereted magad,
hogy várhatod el mástól,
ám az utálat, tudtad,
a boldogságban gátol?

Tovább...

Hazudtál

Hazugság volt minden, amit mondtál,
oly könnyen hittem mégis neked én.
Szép szavaiddal elkábítottál,
de elhagyott már engem a remény.

Tovább...

A királylány és a sárkány

Régi mese új köntösben

Volt egyszer egy gőgös királylány,
akit rabul ejtett egy sárkány.
Toronyban ülve néz kifele,
vajon jön-e már a hercege.

Tovább...

A halál után

Eljött hát az én időm,
lelkem elhagyja testem.
Most megkapom a választ,
mit már régen kerestem.

Tovább...

Nem változol

Kihalt utcán léptem koppan,
mint esőcsepp az ablakon.
Csak egy kismadár titokban
kísér magányos utamon.

Tovább...

Miért?

Ha veled vagyok, mindig sírok,
mondd, miért kínzol így engem?
Miért kell folyton miattad
ilyen sokat szenvednem?

Tovább...

2733

Anyám

Drága anyám, ki oly sokat szenvedett,
maga mögött hagyva nehéz éveket,
testét meggyötörte már a fájdalom,
így kell látnom őt, most nekem fáj nagyon.

Tovább...

Gondolkodom

Hé, mondd, ember, mégis mit teszel?
Hisz ez az a hely, hol létezel!
Most mégis rombolni igyekszel?
Ha nem véded földünk, vétkezel!

Tovább...

Édesanyámnak

Köszönöm, hogy rám vigyáztál,
ágyam mellett virrasztottál.
Ápoltál, ha beteg voltam,
elviselted, ha rossz voltam.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom