Szabó Zoltán
"Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
Még zöldell a nyárfa az ablak előtt.
De látod amottan a téli világot?"
Ma is olyan szép, mint 50 évvel ezelőtt!
csak álom maradt...
Felkelő nap sugara
megcsillan arcodon,
ujjaim simítom végig
gyönyörű ajkadon.
Rajzolhatnék virágokat csokorban, szépet,
De nem megy a rajz, csak ákombákomképek.
Szedhetnék most szépen nyílót, sokat a réten,
Helyette pár rímes sor lesz, amit idevéstem.
Jégvirág elolvadt, előbújt a hóvirág,
ugye, Te is érzed a tavasznak illatát?
Madárka még nem tud megbújni a fán,
most rügyeket fakaszt a meleg napsugár.
Nincsenek kincseim, sem drágakövem Neked,
a jóságos szívem van, ami Téged nagyon szeret,
de most a padlóra kerülve, romjaiban hever,
a vér darabjaiba csak nagyon lassan jut el.
Hideg téli nap volt egykor az a február,
Amikor édesanyád kezében először felsírtál.
Még akkor és ott bontakozott ki az élet,
Most meg már megéltél harmincnyolc évet.
Kettő nulla kettő kettő. Nulla kettő. Kettő nulla
Dupla négy
Dupla páros és páros dupla,
Ha kettővel osztom, a végén nulla...
Nulla volt a kezdet kezdetén,
De azóta sok mindent megéltem én...
Nem díszíthettem már neked a fát
Amit tettem eddig sok-sok éven át
Nem jöttek a régi, kedves történetek
Kezed sem foghattam, és nem öleltelek
Borongós időben a napsugár vagy nekem
Egy csodás szempár ragyog rám kedvesen
Rólad csak jókat és szépeket mondhatok
Nálad "lenni" szeretek a hangod is megfogott...
Porból-porrá...
Porból lettem és majd porrá válok,
az örök igazság az, ami előtt állok.
Születtem, felnőttem, elteltek az évek,
egész életemben vágytam a jót és szépet.
Jövőkép
Megpihent a Föld, lelassult rajta az élet,
Fellélegzett a nyomás alól, amit eddig érzett.
Vagyok én harmat, és Te vagy a Nap,
Boldogan száradok fel sugaraid alatt.
Vagyok én folyó, és Te vagy a part,
Minden érintésed engem fogva tart.
Kint a kertben jártam
rózsát szedtem neked
itt rímekbe teszem
szép virág mellé neved...
Gyönyörű vagy minden reggelen nekem,
Szemed mosolyog, amikor szembejössz velem.
Az elején még ki számolta?
Most meg már nem érdemes...
Negyven telt el belőled azóta,
mióta felsírt a kisgyerek.