Szabó Szalay István

Szabó Szalay István

Született: 1943. december 24.

Népszerűség: 201 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Anselmusra várva...

Örülj napjaid szépségének
s benne, amit tartogat,
gondok sűrű folyásában
lepkeszárny lesz az öröm,
és megérinti arcodat.

Tovább...

3931

Fényvisszaverődés...

Miként anya bölcsőben gyerekét
alkonyat búcsúztatja a napot
hajlott idő már nem barátom
visszakéri mit egykor adott
minden csupán rövid kölcsön
az ifjúság édes ideje szálló
vágyak s szépségek kertjét tárja
melyben az idő állni látszó...

Tovább...

Hasadt tudat...

Takaró sötétet magamra húzom
karjait tárja az álom felém
csillagokra vigyáz a magányos Hold
sápadtan fehéres vérszegény
fénye kígyóként szobámba kúszik
az éjszaka sűrűjét megtörve
lassan suhanva mellém lopózik
borzongva érint meg hideg tüze...

Tovább...

A lázadó...

Sorsnak van-e mostoha gyereke,
mert sokan úgy érzik, azok,
ők dőlt keresztek utak szélin,
imájuk meghalt gondolatok.

Tovább...

Kényszerített csend...

Most körénk erőszakolt igazságok
kényszerítik a szavakat csendre,
torok mélyéből felhördülő hang
megtorpanva, félúton elfullad,
s lassan képtelen beszédre.

Tovább...

Anyácskám emléke...

Néha még Anyácskámat látom
valahol, a régi házban,
kandalló mellett kötött
s mosolygott a félhomályban,
tűz fénye arcán fénylett,
szikrák csillogtak haján,
szemében a láng játszott,
néha lopva pillantva rám...

Tovább...

4440

A tenger veled...

Veled szeretem a napfelkeltét
üldögélni a part homokján,
hallgatni sirályok éles hangjait,
mélázva a tenger nagyságán.

Tovább...

S. O. S.

Jótett helyett
ki vár ma jót,
lék ütötte seb
süllyeszti a hajót,
ármány szőtt napok
hozzák a véget,
újságok, média
mutatják a képet.

Tovább...

4949

Olyan vagy...

Olyan vagy nekem,
mint virágnak a harmat és fény,
amint csillog a szirom peremén.
Olyan vagy nekem,
mint fának a gyümölcs, gyökér,
rügyek s rajta millió falevél.

Tovább...

Napirányba...

Ha tehetném, mit nem tudok,
mosollyal ébrednének a napok,
vígság töltené meg a szíveket,
száműzve örökre a bánatot.

Tovább...

Ködképek...

nyári reggelek hűvös harmat
mezítláb taposni a zöldbe
talpat simogat a nedves fű
meghajlik köszöntőbe
gyerekkori kedvenc barangolás
az Olt vízére járni délelőtt
míg álmából ébredt a mező
csend lebbent a folyó fölött...

Tovább...

Nyomában hamu...

...mely egykor szívünkben lángolt,
szikra, mely szemedben ragyogott,
mosolyoddal arcodon táncolt?

Tovább...

5252

Meddig fájhat?

hanghullámok zajában
már a csend sem nyugtat
sűrű háló napjaimon
láthatatlan akadályán
bukdácsol a gondolat
zárt ablakon függöny
kizárva külső fény
gyertya pislog csonkján...

Tovább...

5254

Örök karácsony...

Most legendák újra életre kelnek
reménykedve, csodára várva,
varázslat úszik az éji sötétben,
csillagfényt szór az alvó tájra.

Tovább...

Régi utcák...

Régi utcák köveit rovom,
ők visszaszólnak hozzám, s várom,
hogy megismerik csendes léptem,
mit mesélnek el majd nékem?

Tovább...

3938

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom