Szabó Márta Tubimarti
Az évek telnek, percekre órák jönnek!
Bölcsőből felnő egy kisgyerek...
Előbb gőgicsél, majd felül, majd integet.
Aztán mosolyog s beszél mindeneket!
Jézus születése
Karácsonyi hópihe
Száll az esti szélben,
Angyalok a gyertyafénynél
Körös-körül lengnek.
Énekek szállnak
Egy kicsi házban,
Pár apró gyermek
A Télapót várja!
A temető kapujából nézem,
gyertyaláng pislákol mindenütt.
Mennyi megholt lélek...
Vigasztalódnak ők odafönt?
A szagod lengi be ruhám,
A gyász színe takarja be az ablakom,
S a Földbe szippantod azokat,
Kiket még ölelni akarok.
Közeledik lelkemhez a fájdalom!
Halottak napjára a temetőbe indulok.
A bánat, a sírás fojtogat...
Testvérem, Apám, Anyám - halottak.
Három csillagom, higgy, remélj, szeress
Nézem az elmúlt éveket...
Látom régi önmagam!
Voltak... szerelmes estéim,
Mely estéken új élet fogant.
Hideg az éj
Hideg a levegő, hideg az éj,
Hideg a szívben a fény,
Kerti virágom szirmain fátyol,
Lebben a, lebben a tél.
Szeretet
Szeretet.
Tudja valaki, mit jelent?
Az emberek beszélnek,
Azt mondják: "Szeretnek".
Hűvös hajnalokon az utcákat járom,
Még alszanak a zöld levelek is az ágon.
De én kóborlok, mint egy eltévedt álom,
Páromat talán már... meg nem találom.
Már nem bírom elviselni a terhet,
Mit az élet, a sors rakott reám,
Vegyétek le vállamról a keresztet,
S vigyétek innen ti tovább!
Már alszik az éj,
Fejem felett csillagok,
Nem tudom én már azt sem
- Ki vagyok.
A költészet fenséges,
királyi szék ez,
a betű a korona,
a szó az éke.
Március, holdfény
Tavasz kezdetén látom, jő március.
Kitekintenek a földből az ibolyák,
Én is újra éledek, ha látom a Nap fényét,
Én úgy szeretem a tavasz illatát.
Pihenj, szívem, csitulj!
Ne szórj átkokat!
Ne dübörögj, lelkem,
Csendesülj napokat!