Szabó Hanna (Hannaszabo)
Idegen csókokat nézek,
ajkaim nedvesek, készek.
Minden csókot kérek:
vadat, aprót, fájót, szépet.
De csak a te csókod, édes,
csak a tiédből kérek.
Reggel van, másnap reggel.
A szemfestéke csak félig-meddig mosódott el.
Kikapcsolja a hátán átfutó csatot,
"Már megint ez van" - sóhajt nagyot.
Szívem apró darabokban,
emléketek meg szatyrokban.
Ne nézzetek rám, lelki szemek!
Ti könnyeztetek hamuhegyet...
A zuhany alatt
A forró víz alatt állok szétesve.
Sós csepp kavarodik az édesbe.
A zuhany alatt sírok, ne látsszon, hogy kínoz.