Szabó Edit

Szabó Edit

Született: 1957. június 21.

Népszerűség: 56 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Hátha jó lesz...

Tavaszvégi takarítás,
ki kell szórnom a sok ruhát,
vállfaszámra a szekrénybe,
hátha jó lesz valamire.

Tovább...

Kis barátom, gyere

Kis barátom, hova lettél,
magas fára hogy mehettél,
fa ágain éppen csak lógsz,
gyere értem, kicsi mackóm,
te vagy az én jó pajtásom,
messze repül gondolatom,
felmászni a magas fára,
feldobtalak, de hiába...

Tovább...

Te mindenem

Keresem a mában tegnap ifjúságát,
keresem a mában szerelem varázsát,
keresem a mában csókod, ölelésed,
keresem a mában bódult szeretésed.

Tovább...

Akarom

Azt mondod, örülsz nekem,
azt mondod, szép a szemem,
azt mondod, csókos a szám,
azt mondod, simulj hozzám.

Tovább...

A hűség titka

"Kutyából nem lesz szalonna", tudhatod,
pompás, szőrös teste izmos lábakkal,
két szeme néz rád epedő vágyakkal,
örülj, mert magad gazdának mondhatod.

Tovább...

Téli tavaszom

Azt mondják, hogy itt van a tél,
fehérségét nem érzem én,
a mínuszok leragadtak,
nincsen bennem semmi harag.

Tovább...

Faluban a tél ereje

Csillogó hó faluszerte,
utcákat is betemette,
fehérsége messze virít,
a szépsége szemet vakít.

Tovább...

Óda az ÚJ ÉVHEZ

A gondolatom még a jelenben él,
elfelejteni nem lehet ma még,
messze repült távoli tájakra,
életemben nem jártam arra soha,
suhantam vonaton és négy keréken,
tovaszaladtak a messzeségek,
részese lehettem sok-sok eseménynek,
nézett szemem, arcokon visszanéztek.

Tovább...

Kéményseprőt látok...

Kéményseprőt látok,
szerencsét találok,
megfogom a gombomat,
elűzi a gondomat.

Tovább...

Óév búcsúztató

Csillámlanak arany fények,
mindjárt vége az óévnek,
éjfél felé jár az óra,
közelít a mutatója.

Tovább...

Jézus születése

Istállónak a mélyén
megszületett a remény,
Édesanya karjában
tekinthet a világba.

Tovább...

Szentestén

Befedte a hó a tájat,
csendes este nagyon várlak,
templom tornya égig ér,
megnyitja majd szentélyét.

Tovább...

A Te szereteted

kavarognak fejedben
furcsa gondolatok,
hallgatom szavaid,
megnyíltál és kimondod,
mélyre temetett gondok
sorjáznak ki belőled,
magad is meglepődsz,
szavaid oly selymesek...

Tovább...

Egyedüllét télben

Téli álomban az élet,
pihenni tért már a lélek,
alszanak a fák, a bokrok,
halkulnak a mezők, dombok.

Tovább...

Mély kékségben

Folyó zuhan le a mélybe,
fodrozódik a víz kékje,
partja mellett fa torzója
ágaitól úgy megfosztva.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ