Szabó Anna Katalin

Született: 1997. december 7.

Népszerűség: 20 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Néha

Néha úgy érzem, vasból vagy, néha meg úgy, hogy üvegből, melyen bár nem látok át, félek, hogy eltör.
Néha úgy érzem hideg vagy, és nem kell neked senki, még én sem, pedig nekem te vagy minden.

Tovább...

Ezüst és arany

A csillagos víztükör felett bársony-sötét volt az éj,
Tavirózsa-hold uralta a hínáros tó közepét.
A levegő hűvös volt, a füvön dérkristályok csillantak,
És leheletünk lassú keringőt járva szállt a magasba.

Tovább...

Keringők

Már
Lélektáncot járunk régen,
Túl
Holdsugáron, napsütésen.

Tovább...

Holdfény

A csillagok rideg őrangyalként ragyognak a bársony égen,
Holdistenük kecses táncot lejt a hínárruhás víztükörrel.

Tovább...

Vadászmezők

Vén fák ágain hegedül a szél,
Egy márványszobor kecses táncra kél
A csonkán sápadt falevelekkel.

Tovább...

Párkapcsolat

Nincs szőke herceg fehér lovon,
nincs tündérléptű királylány.
Nem lesz tiéd a fél királyság,
nem rejt aranyat a szivárvány.

Tovább...

Szőke herceg

Leszeretted szívemről a vastag jeget,
Felszabadítva mindent, mi odabent rekedt.
S most, hogy itt maradtam védőfalak nélkül,
Szívem ismét jégszínűvé kékül.

Tovább...

Halott idő

Halott erdő, halott tavak,
Halott város az ég alatt,
Halott csöndben halott szavak,
Ők elszálltak, a csönd itt ragadt.

Tovább...

Csukott szemmel

Látok ezer arcot, mosolyuk mind halott...

Tovább...

Ki valaha szeretett

Ki valaha szeretett, elmenekült. Eltört,
nem volt már maradása az Élők között.

Tovább...

Szeretetből, Szerelemből

Nagyon messze, hol a hegyek
A felhőkkel összeérnek,
Élt egy ember, bátor ember,
Ki nem félt senkitől sem.

Tovább...

Örök hajnal

Fagyos, hideg, színtelen az ősz, már eltűnt a meleg nyár,
Utolsó, magányos leveled még szívemben kalapál.

Tovább...

Csak, hogy tudd

Boldog vagy nélkülem is, jó ezt látni,
Neked nem volt nehéz mást találni,
Hiszen te vagy a fény minden közösségben,
Úgy ragyogsz, mint a csillagok az égen.

Tovább...

Ha lenne még egy napunk

Azt kívánom, hogy bárcsak itt lennél,
Néznéd, ahogy sírok, látnád, mit tettél,
De te már odafent vagy... talán...
Elszálltál, mint egy csicsergő madár.

Tovább...

Összetörve

Úgy eszi meg a bánat minden napom,
Mint a penész a nedves papírlapot.
Erős markából csak nem szabadulok,
Pedig fogolymadárként csapkodok.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom