Szabó Ágnes (csibe21)
Kék az ég, és süt rám a nap
Itt vagyunk egy kalap alatt
Lágyan simogat a szellő
Nincs felettem viharfelhő
Csak bámulok magam elé
Bandukolok a csodák felé
Akarj engem
És itt vagyok neked
Megígérem hogy
Nagyon-nagyon
Jó leszek veled
Lehozom az égről
Az összes csillagot
És ecsettel festek...
Valami új érzés
Fuldokolva ölel
Itt vagy és mégsem
Voltál ma közel
Vagy csak én voltam
Fényévekre távol
De minden perc
Csak tehozzád láncol...
Egy könnycsepp lettem
Mely lecsordul arcodon
Égetek
Megpihenek álladon
S lezuhanok a mélybe
Felébredek
Vad szívdobbanásként...
Tiszta szívvel ugrok fejest az életbe
Belefeledkezek egy nem ismert énekbe
Dúdolom magamban a fáradt rímeket
Nem nézek tévét nem hallgatok híreket
Keserű a kávé íze a számban
Kerestem valakit de megint nem találtam
Kavargatom bambán a csészében a zaccot
Soha nem kaptam még ekkora mattot...
...Fürödjünk meg a homályban
Labdázzunk a Holddal ketten
Ölelkezzünk önfeledten
Szökjünk el a szél-vonattal
Perzseljünk a forró Nappal
Zuhanjunk le esőcseppként...
Játsszuk azt
Hogy te vagy a tűz
És most legyek én
Aki folyton csak elűz
Képzeljük el
Ahogy lobogsz vadul
És táplálom a dühöd
Cseppenként konokul...
Fejest ugrottam a sötét éjszakába
Könnyes szemmel, válaszokra várva,
Rohanni kellene esztelenül...
Süvítő szélben
Esőben
Napsütésben
Benne van mindenben
Nem értem
De érzem
Hiszen
Hiszem...
Legyél tengerem hullámja,
Napom forró sugárja,
Holdam ezüst könnye,
Szívem kedvenc könyve,
Válj viharban a szelemmé,
Tagadásból szeretetté,
Szabad vándormadarammá,
Szárnyaló, büszke sassá...
Fűzd ujjaid ujjaimba
És szoríts, hogy ne vesszek el
Felnőttem, de melletted gyerek vagyok
Soha nem engedhetsz el
Veled minden más lett
Valóra váltak az álmok...