Sükösd Tünde
Értem kár a kedves szó.
Hitványoknak az nem való.
Értem kár a drága idő,
Mialatt az értékes élet nő.
Lángok közt állva várom a percet,
Amikor kiszabadul végre a sebzett
Lelkünk, s gyógyulni kezd majd lassan.
Tán naiv vagyok, de én hiszek még abban,
Hogy felkel a nap, és nem lesz bántó a fénye.
Értetlenül szemlélem a világot.
Meg sem rezzen, pedig valaki kiáltott.
Nem nyúlnak karok a földön fekvő felé.
Nem kerül étel sok gyermek elé.
Sok a gond, de most megállok.
Egy pillanatra semmit sem csinálok,
Csak nézem a fát, csillogó fényeit.
Az ember ebből erőt merít.
Egy pillanat alatt változott meg minden.
Hogy mit hozhat az élet, nem is hittem.
Ébresztő! Pofon csattan az arcomon.
Nem is érzem, már akkora a fájdalom.
Az égbolton millió apró, fényes csillag ragyog,
természetesnek tűnik, hogy látom, ha itt vagyok.
"Mit nézel? Holnap is ott lesznek. Tegnap is ott voltak."
Kérdezed, és úgy látod, a hangok felém el nem jutottak.
Hiába nézel,engem mégsem látsz.
Külsőleg nem látszik a változás.
Nem ismered, ki odabent lakik.
A test és az arc vonz vagy épp taszít.
Miattam nem kell megváltoznotok.
Köszönöm, én így is teljesen jól vagyok.
Furcsa is lenne szeretetben gazdagon.
Egy olyan világban, ahol a pénz a vagyon.
Nem számít, hogy mit gondolsz.
Hogy kertészkedsz vagy élsportolsz.
Nem leszel mindenben tökéletes.
Amit akarsz, azt elérheted.
Szívükben erős lánggal égett
A haza iránt oly régóta érzett
Hatalmas szeretet. Ők nem féltek.
Segítséget egymástól kértek.
Bármerre is jártam, nem találtam
Olyan barátra szerte a világban,
Akinek a szíve oly tiszta,
Hogy minden bánatot elinna.
Megint itt vagyok, hol a madár sem jár.
Túl vagyunk mostanra ezer problémán.
Néha fáj a lélek, de dobban még a szív.
Egy újabb csata most harcba hív.
Mindig a nehezebb úton járok.
Az egyszerűn engem nem találtok.
Nem én választottam, ilyen az élet.
Nézem a célt, és mindig továbblépek.
Te voltál a fény a sötét veremben.
Barát és példa egyetlen emberben.
A legjobbkor jöttél, te nem is tudtad,
lényed nekem hogy mutatott kiutat.