Sue Raven
a tollam és a szívem egybeforrva
a kezemben írja a holnapot,
mely merész álmodat valóra váltva
neked lesz majd egykor a holnapod
önfeledten ringok
két karodban én
édes zene ütemén
mindent elfelejtek
eget-földet
körülöttem én
Fölöttem a kék ég
aranya virul,
alattam a zöld rét
bársony
fűszála simul,
mellettem tüzes
pipacsfej bólogat,
hófehér kamilla...
tikkadt sóhajok
sötétben állok
szerelmesen, vágyaim
tikkadt sóhajok,
csillagnéző lelkemben
kietlen homály borong.
négyéves voltam akkor. emlékszem,
bevittek egy szobába, lefektettek,
halkan sírtam. a falon szellemek
rajzottak, borzasztó volt, nagyon féltem
filléres emlékeimben a múltban
mignont majszolok édes ragacsost,
ó, de szerettem a csokist, a puncsost:
ma is szeretem izét, a mában
mindenhol szép de
itt ahol megáll csüngőn
a mélykék tenger
szélén ha látnád milyen
szépen izz a horizont
Fürge lépéseid nyoma előttem
vetül az elillanó útmúlton.
Oh, bárcsak tudnám: De jaj, én nem tudom!
Vajh félti-e a percet mögöttem?
szeretem
ahogy mélykékre kékül
mikor mélyül
szeretem
ahogy hullámot vet fodrosan
mikor csapódik csipketornyosan
...egy emlék...
platánfák fölött ezer csillag ragyog,
egy csillag a víztorony tetején
simogat; és pont énreám mosolyog,
lent a vízen a Hold is révbe ér
Hideg eső szemerkélve pereg
csúszós, fekete macskaköveken,
fázós nyakú emberek sietnek
zizegő, színes faleveleken.
Mikor a rózsák nyílnak...
Illatos bimbója a nyárnak...
Karod a derekamon simul...
Oltalmazón, átölelőn...
Ringat a szerelem...
Békacsók
Csókjaim adom néked. Érzem!
Változz szép királyfivá nékem!
Csókom az ajkadon
landolna nyálason.
Uhh, de csúf vagy! Inkább nem kérem!