Sue Raven
tikkadt sóhajok
sötétben állok
szerelmesen, vágyaim
tikkadt sóhajok,
csillagnéző lelkemben
kietlen homály borong.
négyéves voltam akkor. emlékszem,
bevittek egy szobába, lefektettek,
halkan sírtam. a falon szellemek
rajzottak, borzasztó volt, nagyon féltem
filléres emlékeimben a múltban
mignont majszolok édes ragacsost,
ó, de szerettem a csokist, a puncsost:
ma is szeretem izét, a mában
mindenhol szép de
itt ahol megáll csüngőn
a mélykék tenger
szélén ha látnád milyen
szépen izz a horizont
Fürge lépéseid nyoma előttem
vetül az elillanó útmúlton.
Oh, bárcsak tudnám: De jaj, én nem tudom!
Vajh félti-e a percet mögöttem?
szeretem
ahogy mélykékre kékül
mikor mélyül
szeretem
ahogy hullámot vet fodrosan
mikor csapódik csipketornyosan
...egy emlék...
platánfák fölött ezer csillag ragyog,
egy csillag a víztorony tetején
simogat; és pont énreám mosolyog,
lent a vízen a Hold is révbe ér
Hideg eső szemerkélve pereg
csúszós, fekete macskaköveken,
fázós nyakú emberek sietnek
zizegő, színes faleveleken.
Mikor a rózsák nyílnak...
Illatos bimbója a nyárnak...
Karod a derekamon simul...
Oltalmazón, átölelőn...
Ringat a szerelem...
Békacsók
Csókjaim adom néked. Érzem!
Változz szép királyfivá nékem!
Csókom az ajkadon
landolna nyálason.
Uhh, de csúf vagy! Inkább nem kérem!
helyzet van, babám, ég a szerelem,
kell vagy nem kell, döntened kell
Ott álmodom álmom.
Hol a tenger hullám kéklik,
mit lefestek egy vásznon,
hol a csók is édesen mézlik
forrón a számon.
Gondolataim rajtad kalandoztak,
szívem hevesen vert, ahogy barangoltam.
Láttam, amint a napfény szalad rajtad,
távolodó alakod kísérték az árnyak.