Steel

Népszerűség: 278 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

A föld-gyermekek

Mintha templom-békébe lépne az ember,
amikor a temető kapujához ér.
Itt a fény hajnalban imára térdepel,
és a hóvirágok arca Istentől fehér.

Tovább...

Léleknyár

Csillagpipacsok aranyszirmú csöndje
terül nyoszolyó-selyemként a földre.
Naplemente-orgonák lilája hull,
az est magzat-légzése hozzám simul.

Tovább...

Hogyan is?

Pára-fátyolszálaktól hűvös a táj,
a virradás halvány bíbortulipán...
A régre látás most úgy felnőve fáj,
amíg Rólad ír új zsoltárt gyásztintám.

Tovább...

A semmi ára

Gyufalángnyi emberlét, szinte csak
homokórában pergő pillanat,
elveszejt fénypille-mosolyokat.
Figyelem, a parázsmécs-alkonyat
hogyan méláz fáradt, kék szemével,
majd esőfellegű merengéssel
rám hangolja magát. Csendességgel
virradok e világba... ezer évek...

Tovább...

Éledező

Elhamvad az éjnek szalmalángja,
mit csillagsugarakkal lobogott,
belőle a fények aranyága
bontogat most ezer mezőszirmot.

Tovább...

Gyermekként...

Én csak gyermekként tudok Rád gondolni,
Apám. Hiába vagy sebhely sorsomon,
nem tudlak a kötődésből kioldozni,
és megszépítelek a könnyfoltokon.

Tovább...

Falun a tavasz

Falun a tavasz olyan pillecukor-szín,
a naplemente-sugár csorgó bodzaszörp,
s ahogy rajzolódik a csillagboltív,
az univerzum belőlük fénycsipkét köt.

Tovább...

Háború és Béke

Még kis echóként hallani az esőt,
de a vihar már szél-mollokká halkult,
s az éjjel kinyitja a csillag-ernyőt.
Bennem az idők már letették kardjuk,
a múlt a jelennel kézkulcsolt fohász,
bár még visszaborzongom sok vívott harcuk.

Tovább...

Gyermek-kép

Én azt hiszem, mikor megfogan egy magzat,
a Föld benne rejti el a jövendő hajnalt,
a harmatfénynek üde tisztaságát,
és az Istennek közel-pillantását,
ahogy a csillagok szembogaráról ránk
tekint. Én azt hiszem, hogy a lélegző fák
oltalma alatt kisarjuló csendet,
mint szent nyugalmat, hordozza a gyermek.

Tovább...

Út-találkozás

Emlékszem, a pillanat térdre hogyan
remegett, kamaszlányos ábrándokat
csalva homlokom mögé, míg belül fogtam
Isten kezét, s véget ért a zarándoklat.

Tovább...

Csak élet, csak szerelem

Mint ezernyi apró vérpötty-serkenés,
naplemente-pipacsok nyílnak az égen,
angyalujjbegyek szórják a csendteremtést,
és a szívkozmoszban kitárul lényem.

Tovább...

Én vagyok, Te vagy...

I. szonett

A Földnek méhe vagy, Isten szívének
gyümölcse. Sártalan remény és emberség,
malaszttal teljes, jászoli melegség.
Hó-arcú festményképe az Élet-igéknek.

Tovább...

Látva, értve

Apró fénytábortüzekre hamvad az est.
Megannyi szín, mint szárnytalan madártest
hull a felhők hegycsúcsáról lábam elé.
Valahogy magzatom lett az emlékezés...

Tovább...

Egy hajnalnyi január

Jégzuzmókból csillan a pirkadat-opál,
a teamécsnyi fény langyot szórni próbál.

Tovább...

Hócsillagok

Kialszanak már az égi fényneonok,
könnyzúzmarák ülnek a fák tekintetén,
s mint az évszázados fal, leomlok,
amint halál-emléked gerincre ér.
Látlak, Anyám, én Mária-lelkű szülém
itt, a bánatnak gyermeki szemtükrén.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ