Steel

Népszerűség: 289 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Felébredsz

Érezlek... ahogy fellehel a pirkadat,
és páralepkék fehér szárnya rebben,
míg a nyárlángok elillannak,
Te szivárvánnyá születsz bennem.

Tovább...

Múlásközel...

Nézem, némán felhőkékké hamvad a fény,
a naplemente csupa pókháló-opál,
szomorú gyermeksóhajnak hallik a szél,
s az égalj még épp elpirulni próbál...

Tovább...

Ahogy Te látod...

Földszagún üde, szép a pitymallatcsönd,
most még piheg minden pislogó kis rög,
és a sok parázs-parány, csillagtünemény
harmatként illan tova a határ kékjén.

Tovább...

Csöndszülető

Mindjárt földre szállong a lepkeharmat,
napsugarak gyermekláncfüve széjjel-
szakad, hullajt derűsárgát, titkokat,
mit tücsökzsongássá búg majd az éjjel.

Tovább...

Teremtések

Gyermekké kuporodtam úgy láthatatlan,
nem bírva el a gúzsos fájdalmakkal
idebent... Újabb pirkadást hoz a perc,
lényemig rebben minden kis fűzöld-nesz,
fénymohákat látok mandulavirágon,
ahogy a táj a csöndből kivilágol.

Tovább...

Játszunk

Nézem, ahogy az ablak vállára hull
a napfény árvalányhaja, és ott fent
a reggel búzavirág-kékjei úsznak.
Tegnapjaink hullámfodra halkan kisimul,
Isten szembogarán lát engem idebent,
míg a párák vízparazsai kihunynak...

Tovább...

Válaszok helye

Merengőn csillan a fák, a kertek szeme,
naplemente-párák, fényévekként derengnek
benne... a tavalyi őszből holt levelek,
mint a pipadohány, szélbe reppennek.

Tovább...

Alkonyi részegség

Álmok harmata hull, rózsás arcú gyermek
a csönd, völgyzugokba leng sok fellegpitypang,
napsugár és árny most akvarellnyi jing-jang,
bohém bogárzünny pilledőre mereng.

Tovább...

Szülőm lettél

Mennyi éven át csak néztelek, vágyva,
mint hullámokon fehér vitorlák szárnya,
ahogy akvarellé olvad a kékkel,
s határtalant sejtet fönt az éggel,
- a szabadság otthonábrándja így voltál
bennem, kicsiny falum. Csak néha szóltál,
jó szülém anya-gyöngédségű hangján,
rám hajoltál, mint hűvös tenyerű platán.

Tovább...

Mert élhetek...

Még épp csak parázs-pipacs a Nap,
a hajnalcsönd kibontja kökényét,
majd megrázza felhők kötényét,
és szikrává hull a lenge harmat.

Tovább...

Ilyenek vagyunk

Csupa tábortűz-pír az esti idő,
elreppen a Nap, akár egy nagy lángmadár,
megannyi árnyékpipacs magasra nő,
szirmaikra dőlve elpilled a határ.

Tovább...

A föld-gyermekek

Mintha templom-békébe lépne az ember,
amikor a temető kapujához ér.
Itt a fény hajnalban imára térdepel,
és a hóvirágok arca Istentől fehér.

Tovább...

Léleknyár

Csillagpipacsok aranyszirmú csöndje
terül nyoszolyó-selyemként a földre.
Naplemente-orgonák lilája hull,
az est magzat-légzése hozzám simul.

Tovább...

Hogyan is?

Pára-fátyolszálaktól hűvös a táj,
a virradás halvány bíbortulipán...
A régre látás most úgy felnőve fáj,
amíg Rólad ír új zsoltárt gyásztintám.

Tovább...

A semmi ára

Gyufalángnyi emberlét, szinte csak
homokórában pergő pillanat,
elveszejt fénypille-mosolyokat.
Figyelem, a parázsmécs-alkonyat
hogyan méláz fáradt, kék szemével,
majd esőfellegű merengéssel
rám hangolja magát. Csendességgel
virradok e világba... ezer évek...

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ