Springfoot
Negyedik nap - Astrum
Eljött az idő,
hogy az Idő
ne csak képlékeny massza,
hanem fogható,
mérhető,
szemmel és ésszel
nézhető,
érthető...
Harmadik nap - Vegetatio
Az Éden alapja már kész...
minden nyugodt,
mozdulatlan,
a sima, szürke, szilárd felszínt
körülöleli a tenger kékeszöld lágysága,
a fény még nem vet árnyékot,
a végtelen magasban
csillogó buraként...
Harmadik nap - Terra-Stagnum
A csendet
egy halk,
de egyre erősödő
hang töri meg...
Második nap - Baptisma
Sűrű a homály...
a fény itt-ott dereng csupán,
éjjel és nappal
csillogó játéka
villódzik bele a csobogó némaságba...
Első nap - Lumen
Megjelent a fény...
a sötétséget,
ami eddig uralkodott,
valami megzavarta...
Első nap - Materia
Kezdetben ott a semmi...
az idő,
mint képlékeny massza,
formálódik a teremtő
képzeletben
Benne bujkál az élet
minden búja, derűje,
benne sejlik a múltad.
Belőle árad a fény
minden szép csillogása,
belőle áramlik szét.
Korkép ciklus
Zúgnak a harangok,
zúgnak a rút gépek,
zúg a sötét világ,
lüktető lidércek.
Korkép ciklus
Porzik a vén út a fáradt lábam alatt,
Bármerre tekintek, itt minden széthasadt,
Szikkad a szomjas föld, és nem terem növény,
Izzik a vörös nap az égbolt köldökén.
Dugó pukkanása, a csend némán mereng,
A bódult illatárnyék pohártitkot zeng,
Titkot a síkvidék homokdűnéiről,
a lankás dombokról, hegyek szőlőiről.
Détári Tibor emlékére
A madár csőrében egy csepp víz az élet,
Szívósan száll vele, hisz várja gyermeke,
Vad szél cibálja, a veszély mohón lesi,
És nem óvja bátor, hősies hercege.