Soós Anikó
Kezembe tollat az élet adott
Nem tanultam írni, csak harcolni, élni
Térdre esni s az égre nézni
Talpra állni újra s meg újra
Édes ez a falusi csend
Tavaszba hajló finom illatú
Napsugaras lágy szellő
A reményt hozza el
Dörög az ég
Villám sújt le
Mintha az ég is velem lenne
Nincsen helyem maradásom
Esik eső szomorkásan
Háborgó lelke tükörmása
Az ég dörgő zengő villámlása