Sonkolyné Krysztin
Csodálatos kislányom
...A szerelem, mit érzek, azóta sem enyhült.
Telt, múlt az idő, a szerelem még lángol,
Hiányzott egy gyermek a szerető családból.
Karácsony környékén történt egy csoda,
Küldtem ajándékot, de sosem ért oda.
Alig várom, hogy hazajöjj és átmelegítsd szívemet,
hogy átadhassam szívemből áradó szerelmemet!
Van nekünk egy fiú kutyánk,
aki nálunk igaz barát.
Kapott egy kis játszótársat,
ketten őrzik már a házat.
Már nem kell az álom, hisz enyém a valóság,
már nem kell semmi, hisz oda a boldogság.
Hiába minden, már nem lesz olyan semmi,
egyszer elmúlik minden, és már nincs mit tenni.
Amikor én felébredtem, kakasszóval várt a reggel,
Két szép kutya kint a kertben ugrándozva örült nekem,
Nyalogatás, egy kis játék, juti falat az ajándék...
Én csak egy vagyok a sok közül,
aki minden kedves szónak örül.
Egy, aki nem kér semmit soha,
aki hiába szőke, de nem ostoba.
Egy szóban elmondani nem lehet,
hogy te vagy számomra a kikelet.
Ez a nap a legszebb nekem, mert ekkor születtél,
e napnak köszönhetem, hogy az életem lettél!
Ha angyal lennék, odaszállnék, hogy édes csókot adjak,
álmodba belopóznék és csókolnám az ajkad!
Nem jön az álom, elkerül engem,
mert nincs itt az én drága szerelmem.
Nincs nyugtom nélküled, s nem találom helyem,
nagy harcot vív bennem ez a nagy érzelem.