Solomon Teó
Tágabban
Töredék Napfény ül körbe,
A Hold terpeszkedett neki,
Kampójával széket töltve,
A Bú bohókásan meglepi.
Távoli, keskeny ecsetvonás,
Arcod kifejezetlen moccanás,
Sorozatkép csönded részlete,
Korai kedvesem kel életre...
Zománcozott óvatossággal,
Hajszálvékony készülettel
Gúnyolódó, görbe láng vall,
Hanyatló képmásod rémületlen.
Bomladozó ívek ficsúr telén
Pír meleg orcád mentén
Kicsiny rangodtól fosztva,
Dús szőrméd szálaiba fonva