Sohonyai László

Született: 1990. június 2.

Népszerűség: 21 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Ha eljön az éj

Ha eljön az éj,
És rám köszönt a végtelen sötétség,
Elmúlnak a fájdalmas álmok.
Csak az örök, magányos csend,
Mely körbefonja lelkem.

Tovább...

Öreg kalász

Mint sebes folyó,
úgy söpört rajtam végig
az idő gyors sodrása.
Igen.

Tovább...

Öreg karácsony

Ajtómon bekopogott az öreg karácsony,
És megterített szegényes asztalomon.
Én az ablakomhoz vánszorgok,
S számolom a hópihéket.
Közben integetek.
Hátha így észrevesz valaki,
S betekint ablakomon.

Tovább...

Félelem

Egyedül az utam végén.
Magányosan, szemlesütve, görnyedten.
Már csak Isten szekerét várom,
Hátha nekem is van rajta
Egy szűkös hely.

Tovább...

Vén arc

Láttam az arcát.
Olyan volt, mint egy márványtábla.
Repedezett bőre alatt vékony
hajszálerek festették vörösre
ráncos tokáját.

Tovább...

Magány

...Lehajtott fejel.
És ahogy lenéztem,
mély, bozontos szemöldököm
szememre csúszva
befedte mélabús tekintetem.

Tovább...

Egy régi karácsonyom

Ablakomba ültem fehérségben.
Jézust lestem,
hogy ma eljön hozzám.
Hunyorogva kémleltem
a hópihéken át a messzeséget.

Tovább...

Halkan suttogom a neved, Jézus

Jézus!
Engedd, hogy kezed érinthessem!
És költözz bánatos lelkembe.
Adj hitet, szeretetet.

Tovább...

Elsárgult emlékek

Akiket valaha szerettél.
Már csak emlékek.
Egy töredezett fényképről.
Az idő múlásával meg fakulnak.

Tovább...

Az én kicsiny fám

Emlékszem, apámmal egy kis fát ültettünk.
"Ez a te kis fád, melyet neked kell gondozni."
Nagyon boldog voltam.
Apró ágait gyengéden simogattam,
És vízzel locsoltam törékeny törzsét.

Tovább...

Kezemben szívem, mint sárdarab

Csendben álltam szobám közepén
a falak összenyomták az elmém.
Forogtak a bútorok, amint körbenéztem.
S féltem, hogy le ne zuhanjak szobám mélyére.
Kint az udvaron lehajtom a fejem,
amint a körhinta, forog minden.

Tovább...

Csonka árny

Tenyeremben egy csonka árny.
És az álomból riadt esti szél.

Tovább...

Az idő

Megállt idő.
Mozdulatlan minden.
Szenvedve pusztul minden,
mi bennem él.

Tovább...

Halál

Már rég meghaltam,
csak nem látják rajtam.
Minden, mi szép volt,
mára megfakult emlékkép.
Csak csendben üldögélek,
lehajtott fejjel,
és imát mormolok.

Tovább...

Magány

...és ordítva mutatom
öregségem rothadását.
Rozsdabarna, májfoltos lábam
remegve vonszolja görnyedt
felpuffadt testem.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom