Smitnya Enikő
Másodpercek
...és ha vétkeztem, vétkem az égig érjen,
feloldozást nyer hitem a mindenségben...
Halottak napján
Megkondult harangok,
Kis falumban maradtok,
Csendes éj alább szállt,
az életem továbbállt.
Másodpercek
Majd félreállok, ha az alkonyat szól, és
a Hold tenyerére veszi a létem.
Másodpercek
Gyökeret vernék itt, gyönyörű hazám,
Szívem dobbanna falevelek dalán...
Megpihennék bokrok közén,
fáknak hűvös árnyékában,
patak zúgó robajában,
hazafelé félhomályban.
Korlátok közé ne szorítsd testem,
korlátok közt örökre elvesztem.
A Hold lágyan megérinti lelkem,
levetkőzök mindent, mit vétkeztem.
Itthon vagyok.
Öreg, fáradt kezeim elgémberedve kutatnak gyufáért.
Gyertyát akarok gyújtani, talán erre még maradt erőm.
Gyújtani magamért, de ez túl egyszerű lenne.
Magamért és azokért, akik gyertyát égetnek kétfelé.
Akik meggyújtják a gyertya mindkét végét másokért.
Összerakom az éveket,
lehulló faleveleket,
fénylő esőcseppeket,
könnyedén szálló hópelyheket.
Amíg nem ismertelek, múltam rózsáit rágtam.
Próbáltam tetten érni, mit rontottam, de sosem volt bátorságom,
csak vágyam.
Azt mondod, tűz vagyok,
adtál nekem nevet.
Tűzben elvész a léted,
és van, kit a tűz éltet.