Slang Anikó
Kérlek, csak szépet s jót őrizz rólam,
ami majd mosolyt fakaszt.
Mikor már nem leszek, s te emlékezel rám,
örömteli legyen minden pillanat.
A jó borban benne van a borász lelke,
A nap aranya, a hold ezüstje,
A szél simogatása vagy tépése,
A tél fagya, a nyár hősége.
Szakíts időt egy beteg, igaz, jó barátra,
Kinek a gyógyulás minden álma.
Ne holnap, még ma, oly könnyen illan az élet,
S a betegségben egy ölelés csodákra képes.
...Segítsd utam halk, csendes könyörgéssel,
Hogy keresztem mindig méltósággal vigyem!
Utamhoz mindig elég erőm, hitem legyen!
Naponta megállt ott, akár órák hosszat nézte.
A felső polcon volt a kirakattal pont szemben.
Másnak értéktelen limlom, kacat.
Neki az élete, amitől elválasztják az üvegfalak.
Ha a sors odáig visz, hogy elgyengül kezem,
S lábam sem bír, csak fekszem szüntelen.
A múltban élek, s nem ismerek meg senkit körülöttem,
Az idegen világban szívem, hidd el, téged felismer.
A ravatalon egy kis angyal, mindössze nyolcéves.
Fehér koporsóban, szemfedele könnyekkel hímezett.
Gyertyák égnek, fájdalommal telve zúgnak a harangok.
Egy földi életet, kis virágot gonosz kéz durván leszakított.
Apám, a lenyugvó nap sírodra borul csendben.
S engem még itt talál a nap alkonya nálad.
Virágok színpompásak, és üzennek a halálnak.
Hogy az élet csak szendereg, mint téli fagyban faágak.
Mikor az élet terhe bánat könnyeit fakasztja,
S rút csúffá válik egyszerre minden a bajba`,
Nincs ott szükség már szavakra csendesen szeretve,
Átölel az Isten minden fájdalmat feledtetve.
Tudom, nem segítenek patakzó könnyek,
az ember mégsem tudja megállítani őket.
Oh, apám, ravatalod előtt tett fogadalmam - megtartottam.
Hogy a Bácsi birtokot más kezére nem adtam.
S nem is teszem, Slang birtok marad, míg élek.
Akkor is, ha a szőlő nem kell már senkinek.
Megtetszett a szivárványrózsa, meg a színes pampafű.
Naponta jött ki elém a kép, megrendelni soha nem volt ilyen egyszerű.
Postai költség ingyenes, s mindennap nőtt a kedvezmény.
Már láttam lelki szemeimmel kertem leglátszatosabb helyén.
Búcsú Iboly nénitől
Tartalmas, szép nap volt, minden mag a helyére került.
Ahogy visszanéztél a kertre, szíved felderült.
Még egy utolsó megszokott mozdulat.
Jézus Krisztus szent nevében a kereszt jelét magadra írtad.
Szíved csak itt szűnt meg dobogni,
a túlparton felhangolta a jó Isten.
Szebben szól, mint tavaszi madárének,
mert a feltámadás ünnepét zengi szüntelen.