Slang Anikó
Az ég, ha lángvörösen izzik szelet jelezve,
sápadt ehhez olyankor a piros fénye.
Ahogy áll ott magányosan, ágai közt virág,
mintha érte teremtetett volna a nagyvilág.
Mondd, mi lenne, ha ez lenne az a hajnal,
ami hívó fényt gyújt a túlsó parton?
Tudnál úgy indulni, hogy nem nézel vissza,
s arcodon könny ne hulljon?
Nem tudok mást hagyni rád, fiam
Nem tudok mást hagyni rád, fiam, mint lelki gazdagságot,
megtanítottalak szeretni a nagy világot.
Adni a még nálad is szegényebbnek,
s együtt örülni azzal, aki boldog és teljes.
A jó Isten éltessen 80. születésnapodon téged.
Áldása bőven szálljon rád, imádkozunk érted.
Szívünk ünneplőben, de megremeg a hangunk,
hogy is lehetne megköszönni a sok jót, amit tőled kaptunk?
100. versem a Poeton
Drága poéta társak, kedves olvasók!!!
Minden látogatónak hálás vagyok.
NAGYBETŰS KÖSZÖNET MINDENKINEK.
Aki itt jár, és ezzel végtelen boldoggá tesz.
Tegyél a tűzre még, legyen jó meleg.
Akkor se fázzak, ha már nem leszek veled.
Esti ima
Istenem, kezem imára kulcsolom,
Nem kérni jöttem, hanem megköszönni elmúlt napom,
hogy befogadtál békédbe, s mit meg tudott, megadta a nap,
megmutattad a megoldás fele vezető utat.
Mert a tavasz a legszebb évszak
Fagykabátot gombol a mosolygós tavaszi szél,
Holtnak tűnő ág fakad s újra él.
Mindent az élet jár át, a feltámadás, az öröm,
Madárdalban víg szívdobbanás, tél bánata elköszön.
Mikor a kéz már elfárad, s más ritmust ver a szív,
jó leülni, tenni valami mást, érezni életnek ízeit.
Annyi évtizedes munka után átrohant átküzdött éveken
megnézni, egy fa árnyékából a világ mennyi csodát ad szüntelen.
Amikor minden szó csak karcol,
s a múlt szép emléke csupán az éltető.
Ha a szív belehal is, akkor
el kell válni, ha nincs közös jövő.
Madárdallal gyógyítom a lelkem
Madárdallal gyógyítom a lelkem.
A világ összes zaját elcsitítják bennem.
Elfedi a sok boldog dallam,
életigenlés van minden hangban.
Kifosztott lelkű ház áll szomorúan.
Kinek mindent jelentett, már rég sírban van.
Üres falak, rajtuk egy-egy képkeret helye.
Megfosztott fal emlékezni próbál valakire.
Szakadj, húr, mi gyászéneket zengesz szerelmemnek,
nem halt meg, él! És én követelem, hogy csillapodj!
Golgotára vágyik lelkem, Krisztussal lenni ott,
ácsolják már keresztem sötét fekete angyalok.
Csúf bűneimből töviskoronát kötnek nekem,
Jézust meglátva kérem, tegyék fejemre fel.
Szeretetem bántó, fájó soha ne legyen
Taníts meg jól szeretni, kérlek,
tavasz lenni tél közepén.
Harmatcseppnyi remény, ha úgy érzed,
több nem kell, legyek annyi, amennyit épp szeretnél.