Slang Anikó
Más lesz ez az ünnep, egészen más.
Most otthon kell végigjárni Jézussal a kálváriát.
Otthon imádkozni és gyújtani gyertyát.
Hogy az élő hit fényét szívünkben lángra lobbanthassák.
Harminckilenc év, ennyit kaptál,
szíved telve volt álmokkal, hittel.
Tervezted a boldog, szép jövőt,
s lám, álmod a csillagokig vitt fel.
Oh, apám, itt ülök az esti csendben,
egy csillag a vállamon pihen.
Tudom, te vagy, nem mozdulok,
talán súgsz valamit, amit csak most hallhatok.
Anyám könnyei nekem duplán fájnak.
Rég nem tudja elmondani, miért emészti a bánat.
Hogy imáit kiért, miért mondja.
De imára kulcsolja kezét naponta.
Tenni kell a jót szüntelen, erős hittel,
ha minden ellened is támad.
Ha vihart kavar is, mert nem értik,
ha nem is lesz soha válasz.
Megsérült Fáncsi cicám hátsó lába.
Először csak sántított, de aztán nem is használta.
Csúszott-mászott, mint aki le van bénulva.
Szomorúan, kérlelően nézett a gazdira.
Ha úgy érzed, nehéz a kereszted
Amikor úgy érzed, a földi gondok túl nehézzé váltak,
Több a teher, mint amit elbírna a vállad,
Kulcsold kezed csendes, szép imára...
Láttam egy fiatal párt, egy padon ültek.
Egymás kezét fogták, a szívükben vágy tüze égett...
Szerelmesnek lenni a legszebb csoda a világon.
Akit Ámor eltalál, ne féljen hát nyilától!
Mert a szerelem varázspor a szívnek,
ami elmét is elvarázsol, és egész lényed.
Hazugság volt? Káprázat csupán? Az nem lehet!
De ha mégis, akkor hazudj még, színezd át újra az életemet.
Az én testem nem hazudott, ahogy tiéd sem,
ha fel is emésztett a tűz, amiben égtem.
Miért ne lehetne néha csak úgy lenni,
mint ágon ülő kismadár?
Múltat, jövőt elengedni,
ülni korhadt fának vastagabbik oldalán.
Ha barátságunk szép virága hervadni kezd.
Kérlek, szeretet harmatával te is öntözgesd.
Oly szép csoda mi lelkünkből fakadt.
De soha nem vehetjük biztosra, hogy örökre megmarad.
Mit jelentettem neked, nagyvilág?
Mit jelentettem én neked, nagyvilág?
Virág voltam óriás réteden, mi nyílt s elszáradt.
Egy porszem, mit ide-odavitt a szél.
Soha nem tudtam ellenállni játékának.
Egyszer volt, hol nem volt, no, de mit is beszélek?
Így igazából csak mesék kezdődnek.
Amiről most szó lesz, az nagyon is valós.
Hát újrakezdem én a mondatot.