Slang Anikó
Bocsásd meg nekem, Istenem,
ezt a felemás életem.
Szeretnélek jól szolgálni téged,
égő fáklyával kezemben tenni érted!
...Bús, sötét felhőket rózsaszínné tesz,
Kátyúkat rózsaszirommal befed,
Sértő töviseket lenyeseget.
Egy nap egy cica jött be hozzánk félénken.
Nézett rám hatalmas zöld szemével.
Azonnal kedvét kerestem, enni adtam neki.
De napokig tartott, míg hagyta magát megsimogatni.
Oh, anyám nem tudom, az a világ,
Hova betegség száműzött téged, milyen lehet?
Ülsz csak vagy fekszel, üveges tekinteted,
A körülötted lévő világot, mint riadt gyermek, úgy figyeled.
Volt, hogy ezt az utat naponta megjártam.
Mégse vette erőm soha ki,
mint friss forrás vize, inkább erőt adott,
s elmúltak tőle gondok ezrei.
Köd-fátyolos, szép, békés reggelen
A város szundikál még csendesen.
Az utcákon semmi mozgás, csak a szél.
Nesztelen egy szemét lapot táncra kér.
Átélted már tarka réten szárnyalásod édes perceit?
Amikor a gond könnyedén elillan, s lelked átjárja a hit?
Olyan ő, mint a nyíló rét, szabad, könnyű, tiszta még.
Gyermek arca úgy ragyog, ahogy a nap, a hold s a csillagok.
Omladozó fal, törött ablaküveg,
egy egykor, rég szép, arany képkeret.
Szakadt függönnyel játszik a szél,
az órán a mutató rég nem él.
Isten nem büntet, ezt tanuld meg, ember.
Bárányait tereli szelíd szeretettel.
Ha úgy érzed, túl nehéz a kereszted,
Hited megingott vagy el is vesztetted
A tündérmesék viszont nem mindig érnek jó véget
Láttam szép SZERELMET csupa nagybetűvel.
Egymásra néztek, s fellobbant a láng, mint a filmekben.
Egy pillantás alatt született, s nem lépésről lépésre épült fel.
Nem láttam én még ilyen csodát soha életemben.
Nem szólt érted bús harangszó, hogy elkísérje lelkedet.
Nem mondattak érted misét, hogy megnyissa neked a mennyet.
De tudom, angyalok jöttek érted s vitték drága lelked a hídon át.
Könnyeink imává váltak s megnyitották neked a mennyek kapuját.
Apák napja ünnepén szívemet kitárom.
Nekem volt a legcsodálatosabb apám az egész világon.
Virágot neki én már csak temetőbe vihetek.
De szívemben erős a hit, hogy csak előrement.
Nem sír az özvegy, nem zokog a ravatal előtt.
Fájdalmas gyásza évekkel ezelőtt megkezdődött.
Élő halott volt éveken át párja, már kínok kínját kiállta.
Mindenkinek megváltás volt a halála.
Szép tavasz volt mindig az életem
Fakadó fák virág a réteken
Daloló madarak csobogó patak
Mosolygós napsugár bárányfelhők alatt