Slang Anikó
Egyszer volt, hol nem volt, no, de mit is beszélek?
Így igazából csak mesék kezdődnek.
Amiről most szó lesz, az nagyon is valós.
Hát újrakezdem én a mondatot.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egy fenyőerdő.
Fenyői mind ékesen növekvő.
Nem volt azokon hiba, minden águk ékes,
az erdész válogatás nélkül vághatta ki mindet.
Drága poéta társak, drága olvasóim
December vége fele számadást tart az ember.
Mi történt jó és rossz ebben az évben.
Csillámport szórunk minden egyes napra.
Ami a fájót, bántót egy kicsit más fényben mutatja.
Oh, ember, jó lenne elcsendesedni kicsit.
Nézd a természet szép útmutatásait.
A levelek lehullnak, a természet szendereg.
A kismadár megbújik, alig csicsereg.
Ha megkérdeznék, kivel ülnél le egy órára egy padra?
A személy választása teljesen rád lenne bízva.
Lehet ismert ember, akár külföldi, akár magyar.
Mondd bátran, szíved-lelked kit is akar?
Csendesülj el, ó, ember!
Figyelmed semmi zaj ne vonja el.
A Megváltó érkezik közénk.
Egyesül most föld és az ég.
Mintha egy tőről fakadtunk volna, vált eggyé lelkünk.
Egy dalra dobbant szívünk, lélegzetet is egyszerre vettünk.
Nem múlt el egy perc sem, hogy ne érezzük egymást.
Hisz te az én szívemben s én a te szívedben vettünk örök lakást.
Ma fellobbant az adventi koszorún az első láng.
Elmerengek, csepp létére milyen meleget ad.
Hogy meg tudja simogatni táncával lelkemet.
S már az első gyertya lángja bennem békét teremt.
Virágillatú elmúlás csendje mesél,
mécsesek milliói fénylenek.
Üres, halk léptekkel jár a szellő,
üzenetük hozza, visszaidézve emlékeiket.
Elnézem a cicákat, milyen könnyű nekik az élet.
Ha kedvük van, játszanak, ha nincs, hát heverésznek.
A fára, mint a villám másznak, és magaslati levegőben.
Az ágon szundikálnak, hogy nem esnek le? Nem is értem.
Oh, anyám, nem tudtad, kinek a sírjánál állunk,
hogy férjed volt, nekünk meg apánk.
De mégis könny szökött szemedbe,
s kezed kulcsolva elmondtál érte egy imát.
Olyan béke van most bennem,
annyi szép ima száll értük most.
Ma egy percre visszakaptalak téged.
Rám hajolt, mint régen a lelked.
Nem akkor volt gond, mikor könnyed volt az élet.
Mikor szerelmesen összehangolódott a két lélek.
Mikor minden napot, mint ünnepnapot éltünk.
S úgy éreztük, egymás mellett nincs, mitől félnünk.