Slang Anikó
Egyszer édesanyám ajándékba amarilliszt kapott,
egy meseszépet, egy száron négy virágja volt.
Gondozta, ápolta, túlféltette talán,
mert következő évben levele nőtt csupán.
Már nem simul úgy lelked lelkemhez, mint régen.
Szavaid napfényét már szívemben nem érzem.
Bársony, lágy ölelésből nőtt tövisek sebeznek.
Mézédes csókod íze hirtelen keserű epévé lett.
A megújulásának csodáját én már nemegyszer láttam,
Hogy lesz újra erő törött, gyenge szárnyban.
Hogy tudja valaki leküzdeni a tél pusztító erejét,
Szíve mosolyával olvasztani a jég fagyos leheletét.
Ma elvitt hozzád a lélek.
Egy dal csendesen elrepített.
Rég nem hallottam, szívemben élt.
S most egyszer csak szárnyra kélt.
Az első mosolygós napsugárra ébred a természet.
Madarak vidám, szép dalba kezdenek.
Ápolólét
Ha ápoltál csak egy nap is elesett beteget,
ültél órákon át szenvedő ágya mellett
minden rezdülését óvva, féltve,
tisztába is tetted, méltóságát megőrizve.
Lehet úgy szeretni az újat, ha szívünkben még ott a régi?
S azt hogy vége, még csak a józan ész érti?
Mert csak ott érted, s régiért hullatsz néha könnyeket.
Pedig érzed az újjal mennyivel szebb, mennyivel könnyebb.
Átölel a csend, a hit, szeretet s a béke.
A kis Jézust a jászolban elnézve.
Egy nap szebb, jobb lesz majd az élet,
mindenki lelkében szép imák élnek.
Az oltárra újra lila terítő borul.
Gyertya ég az adventi koszorún.
Más nem kell, feszült csend kéreget.
Könyörgő imává válik a szívben a szeretet.
Hiszek a kis lélekangyalkákban,
akik fényes fáklyákat gyújtanak a világban.
Akik terjesztik a jót és a szépet,
hangtalan suhannak, mint a lélek.
Haragudtam rád, mert eldobtad az igaz szerelmet.
Pedig hogy örökre vele leszel, velem is elhitetted.
Hogy nemcsak játszol vele, ez egy igaz, mély szerelem.
Meggyőztél könnyedén, szárnyalt veletek a lelkem.
Krizantémillatú, szép október, olyan vagy,
mint keresztelő szent János volt Jézus urunknak.
Hozta az örömhírt, s vízzel keresztelt,
s felkészítette megtérésre a megtévedt embert.
Az ősz utolsó mosolyában fürdetem a lelkemet.
Jó csak lenni mozdulatlan, s nézni a hulló leveleket.
Lelassulni, de csak annyira, a test érezze még, hogy él.
Egy mosolyt itt hagyni meg nem valósult álmokért.
Életszeletek
Egy embernek volt egy szamara,
öreg jószág, és egyetlen vagyona.
Megvoltak ketten, a szamár jó szolga,
nem volt a gazdának azzal soha gondja.