Slang Anikó
Ó, mondd végre, miért nem érted meg,
a szerelmes szívvel szemben józan ésszel semmit nem tehetsz.
Kalitkába zárhatód, rab madárrá teheted,
de a lélek átjut a rácsokon, legyőz távolságot, időt, teret.
Mondd, miért oly bús éneked drága kis madár?
A te dalod színezte tavaszom, lett tőle szép a nyár.
Most oly bús, fájó, szívszorító az éneked.
Mondd, tavasz reményét miért nem hiszed?
Őszi szél sápadt levelet táncba hívja.
Lágy keringővel repíti fel a magasba.
Megmutatja neki a hegy ívén búcsúzó Nap sugarát.
Ami arany fényével hímzi az elmúlás pillanatát.
Ha majd tél jön, fázós hideg,
ölelj meg szorosan, melegítsd meg szívemet.
A kandallóban gyújts gyorsan tüzet.
S úgy bújj hozzám, mint aki fél attól, hogy elmegyek.
A lelki béke, mint könyörgő imára válasz, úgy érkezett.
Mintha súgták volna a szentek: megilleted.
Persze, tudom, hogy illanó a szép, de mégis hagyom,
hogy a jó, mint anyai bársonykéz, körbe vonjon.
Micike most épp hízelkedő szakaszában van.
Játszik szünet nélkül, mellettem suhan.
Eldobja magát, mutatja, hol simogathatom.
Eltűrné naphosszat, hogy karomban tartom.
Egyszer szeretnék annyi gyertyát gyújtani végre,
Hogy fényes lángjuk feljusson az égbe.
Meglássák ott fent a drága szentek,
Itt a Földön mennyi ember szenved.
Mikor még gyermekem csepp legényke volt,
A kapun kívüli világ mint varázslat, rá úgy hatott.
Nem volt mobiltelefon, sem videó játék.
A dömper volt a karácsonyi nagy ajándék.
Nehéz végignézni, ahogy valaki vesztébe rohan.
Egyenesen száguld szakadék felé.
Szólsz neki, de nem akarja meghallani hangod.
S bekövetkezik a zuhanás, bármit is tegyél.
Nem rágódom, nem tépődöm a múlton.
Harmat cseppje, megcsillan rajt a napsugár.
Most olyan áldott béke van bennem.
A nap leáldozott szépen csendben.
Még megpihen a hegytetőn egy percre.
Ránk szórt aranyát váltja hold ezüstje.
Irigyeltem minden rózsaágat,
ami a lábad elé szirmot hullatott.
És te a földről féltőn felemelted
remélve, hogy életét még visszaadhatod.
Köszöntő
Kívánom nektek szívem összes szeretetével,
hogy szerelmetek áldott, szép legyen.
Értsétek meg mindig a másik csendjét,
legyetek egymásnak egy életen át pajzs és menedék.
Kapukat döngettünk, amik nyitva álltak.
S dobáltunk üres ablakkeretet.
Mint aki keresi, hol érheti bánat,
megnyitottuk szívünk bárkinek.