Slang Anikó
Elnézem a cicákat, milyen könnyű nekik az élet.
Ha kedvük van, játszanak, ha nincs, hát heverésznek.
A fára, mint a villám másznak, és magaslati levegőben.
Az ágon szundikálnak, hogy nem esnek le? Nem is értem.
Oh, anyám, nem tudtad, kinek a sírjánál állunk,
hogy férjed volt, nekünk meg apánk.
De mégis könny szökött szemedbe,
s kezed kulcsolva elmondtál érte egy imát.
Olyan béke van most bennem,
annyi szép ima száll értük most.
Ma egy percre visszakaptalak téged.
Rám hajolt, mint régen a lelked.
Nem akkor volt gond, mikor könnyed volt az élet.
Mikor szerelmesen összehangolódott a két lélek.
Mikor minden napot, mint ünnepnapot éltünk.
S úgy éreztük, egymás mellett nincs, mitől félnünk.
Merengve ülök a szép őszi tájban,
Elmerülve hulló levelek szimfóniájában.
Nem elmúlás fájdalma jár át engem.
Tudom, csak álomra szenderít mindent csendben.
Köd-fátyolos, szép őszi hajnalon indulok,
sírodon a harmatcsepp gyémántként ragyog.
Az öreg nyárfa lombja még rejti a fészket,
De lassan az összes levél hullni kezd.
Jézus szent sebeibe rejtem el a fájdalmaimat.
Szent Anyám, imádkozz értem,
múló napjaim bánatfelhői alatt
szent, gyógyító erődet esengve kérem.
Isten hozott
Isten hozott, drága, kicsi lélek.
Nagy ajándéka vagy te a Teremtőnek.
Kiválasztottad anyát, apát szülőknek.
Jól választottál, mert nagyon szeretnek téged.
Bocsásd meg nekem, Istenem,
ezt a felemás életem.
Szeretnélek jól szolgálni téged,
égő fáklyával kezemben tenni érted!
...Bús, sötét felhőket rózsaszínné tesz,
Kátyúkat rózsaszirommal befed,
Sértő töviseket lenyeseget.
Egy nap egy cica jött be hozzánk félénken.
Nézett rám hatalmas zöld szemével.
Azonnal kedvét kerestem, enni adtam neki.
De napokig tartott, míg hagyta magát megsimogatni.
Oh, anyám nem tudom, az a világ,
Hova betegség száműzött téged, milyen lehet?
Ülsz csak vagy fekszel, üveges tekinteted,
A körülötted lévő világot, mint riadt gyermek, úgy figyeled.
Volt, hogy ezt az utat naponta megjártam.
Mégse vette erőm soha ki,
mint friss forrás vize, inkább erőt adott,
s elmúltak tőle gondok ezrei.
Köd-fátyolos, szép, békés reggelen
A város szundikál még csendesen.
Az utcákon semmi mozgás, csak a szél.
Nesztelen egy szemét lapot táncra kér.