Simonek Eszter
Itt sosem volt csend.
Valaki minden hangot elcsent.
Itt sosem volt csend.
S most nem maradt semmi idebent.
"Hé figyu, ő az a lány, az, aki mindig mosolyog", mutatnak rám,
S hogy őszinte legyek, ezt a vádat magamról le se sikálhatnám.
Na de miért? Ne kérdezd, a választ én sem tudom,
de van egy hipotézisem, figyelj, elárulom...
Elveszett világ elveszett percekkel,
telis-tele panel ketrecekkel.
Kérdem tőletek hamis prédikátorok:
lelkiismeret nálatok nem kopog?
Csendben vártuk, meg is kaptuk
Feledjük el az órát,
mikor fejünket karóba húzták?
Feledjük el a percet,
mikor felsírt az anyjától eltépett gyermek?
Ne hidd, hogy hiábavaló a küzdelmed!
Ne hidd, hogy többé nem létezik szeretet!
Hogy evezni tudj, el kell oldanod a csónakot,
várnod kell, hogy majd láthasd a holnapot.
Sárosnak kell lenned, hogy legyen virágod,
aludnod kell, hogy láthass álomvilágot.
Kérdezd meg az elvetélt asszonytól: "milyen anyának lenni?"
Kérdezd meg az árvától: "milyen anya ölében elaludni?"
Kérdezd meg a halva születettől: "milyen úgy igazán élni?"
Kérdezd meg a gyermektől: "milyen érzés felnőttnek lenni?"...
Doktor úr, kérem,
segítsen nékem.
Úgy kínoz ez, fáj,
van erre bűbáj?
Kaptam Tőled egy levelet,
oly szépen írtad nevemet,
édesebben nem neveztek,
tudtam, el már nem feledlek.
Színes réten jártam, tavaszi réten,
csodás virágok nyíltak éppen,
megláttam egy árnyékos helyen
egy mást, a rétet csak érte átszeltem.
Nézz a Napba, látod-e már?
Te szíved is akár a napsugár,
melengeti az enyémet,
de fényétől nem látom kiléted.
Bohócot csak bohóc szerethet... III. rész
A remény oly kedves szó,
szívet, lelket nyugtató.
Remény, hogy felkel a nap,
hogy majd más lesz holnap.
Más lett minden most is,
Mesélem máris...
Bohócot csak bohóc szerethet... II. rész
A nap még csak felkelőben,
árva lány már készenlétben.
Ruhája szebb nem lehet,
fején konty díszeleg.
Szavaimat nem értik meg,
egészséges, süket fülekre lelnek.
Arcomat nézik, mégsem látják
ezek az egészséges, vak szemek.
Szemem fényét dicsérik
s mégsem értik.
Csak szeretni szeretnék, önfeledten szeretni,
mint aki nem tudja, milyen a gonosz szemébe nézni.
Szeretni, szeretni, szeretni s szeretve lenni.
Más sebhelyét meggyógyítani,
gyengéden hozzábújni,
fülébe szeretet súgni.