Simoné Eszter
Hazudj egy jobb világot magadnak!
Most semmi sem jó neked.
Mondd, hogy jól vagy.
Csukd az ajtót magadra!
Ha így jó neked!
Zizzenő falevelek, ködös hajnalok.
Az ősz közeleg, hűvösök a reggelek,
Búcsút intett a gólya, fecskék útra keltek.
Ma itt járt a tavasz.
Kicsit játszott velem.
Megszépítette a napom.
Jöjj vissza, ha kérhetem!
Ne mondj semmit!
Most át kell gondolnom életem!
Mi az, mi megmaradt?
Mi az, mi elveszett?
Álmodj nagyot, és higgy benne!
Ezt kívánom neked ez új évbe!
Váljon valóra álmod, legyen utad célja ez.
Ingadozik a létem.
Hol lent, hol fent.
Tűnődöm a múlton.
Gondolkodom a jelenen.
Ugye tudtad, apa, mikor megfogantam, hogy szívünk egy lesz és együtt dobban.
Mikor világra jöttem, és láttam csillogó szemed, tudtam, hogy tehozzád
Születtem.
Egy angyal jött hozzád, hogy szeresd őt mindörökre.
Nem fogsz bennem csalódni, apa, hisz ezért születtem!
Fogd meg a kezem, és vezess egy életen.
Ha volna varázspálcám!
Varázsolnék minden embernek
Boldog Új Évet,
Békét, boldogságot, feje fölé tetőt.
Terített asztalt, melegséget
Halkan szól a csengő, hó fedi a tájat.
Kitárul az ajtó, bent gyertyafények égnek.
Karácsony angyala szeretetet hozott.
Szálljon rátok béke és sok-sok szeretet.
Forgatom tollam, és nem tudom, mit írjak neked.
Csak annyit kérek, olvasd, és ne ítélj meg.
Minden sorom, mit írok neked.
Fejemből és a szívemből jön nekem.
Te vagy a múzsám, és hozzád szól minden versem.
Gondolatok néha visszajárnak.
Így most merengésbe elhallgatnak,
átölelnek kósza álmok.
Mosoly ül arcom szegletére.
Határtalan gondolatok csodálatosak.
Újraélem régmúlt életem.
Eszembe jut oly sok emlék.
Az éj sötét és csendes, az
órák járnak tipegve.
Vágyaim rég alszanak,
csak a szél suttog az éjben.
Tudod szívem megérezte,
mért is nem beszélgetsz
már annyit velem.
Nem kellenek a kifogások,
én némán felelek.
Egy bús éneket dalol a szél.
Itt állok és fázom...
Megtört szívvel hallgatom én e dallamot.
Hiányos az érzés bennem,
mélán nézem a sárguló leveleket.