Selmeczi Anna Lilla
Holnapra álmodtam egy nagyot.
Elmondtam neki, de otthagyott.
Nem hitt nekem, kinevetett -...
Egyszer egy nap bálba mentem
egyedül, senkit sem ismertem.
Mindenki arcát maszk takarta,
egymást felismerni senki sem akarta.
A szivárvány végénél állva
Vajon rátalálok a csodára?
Vagy találok egy kövezett utat,
Amely csakis előre mutat?
Az élet egy körforgás,
De ez talán hazugság.
Mindenki változik.
De mondhatnám máshogy is...
Hiába minden álszentség,
A kis állat, mi bennem él,
Már egy ideje lassan felemészt.
Sötét szomorúfűz hajlong csendben
A zajtalan szürkületben -
Fekete ágaival simogatja
A szürke földet, súrolja.
Feketén-fehéren
Egy falfestményben
Szürke emberek laknak.
Húsvéthétfő reggelén
Felébredtem. De szemem még csukva.
Jönnek az öcséim sugdolózva.
Próbálnak lépkedni csendesen,
De már tudom, mi vár rám odalenn.