Schvalm Rózsa
Dicsőítlek, Uram, ha eljön a hajnal
tűz lángjában égőn felragyogó nappal.
Leborulva hozzád száll fel hálaimám,
Megtartóm, Istenem, én erős Kősziklám.
Mennyei Szeretet
földre szállt Tebenned.
Bűnsötét világra
mennyeknek fényárja.
Az atyai szív Jézusban kitárult,
árasztja földre szeretet melegét.
Drága ajándék, vele korszak zárult,
elhozta Isten megmentő kegyelmét.
Nyolcvan év már mögöttem,
fényed ragyog fölöttem.
Minden napom ajándék,
szívemben hit lángja ég.
Szomjas világ sóhaja száll,
erdőt, mezőt sújt az aszály.
Kiszáradnak folyók, tavak,
égetők a napsugarak.
Tápláld a tüzet,
lobogjon a láng!
Halld meg, mit üzen,
halld az Úr hangját!
Az igaz hit irányt mutat,
fénysugár e bús világban.
Rátalál, ki keres, kutat,
s nem sodródik el az árral.
Viharos esztendő van mögöttünk,
szerető, jó Isten van fölöttünk.
Hívő népét soha el nem hagyja,
védelmezi, óvja kitárt karja.
Isten tökéletes világot teremtett,
saját képmására formálta az embert.
Számára alkotta Éden szép világát,
elhelyezte benne jó s rossz tudás fáját.
Sárgult levél száll a széllel,
megpihen a tenyeremben.
Halkan súgja, olvass kérlek,
Istentől jött üzeneted.
Hullámzó tenger lett a világ,
habjai közt villan a mélység.
Kapaszkodj, lásd meg a Kősziklát,
nem rendíti vihar, sem szélvész!
Dicsőítünk, Urunk, fenséges ISTEN vagy,
kegyelmed végtelen, hűséges vagy, s Igaz.
Általad a Menny s a Föld s mind, a tengerek,
szóltál, és meglettek felettünk az egek.
Adtad magad egészen,
nem értettek meg mégsem.
Csak, akit az Isten vonz,
érti szavad, s igent mond.
Tiéd a bizalom, Tiéd a hála,
két karod felénk ma is ki van tárva.
Árad ránk a Mennyből kegyelmed árja,
szerető szíved a megtérőt várja.