Schmidt Károly Imre
Valamiből lesz valami,
egyszer minden átalakul,
ez történik az emberrel,
játszanak véle cudarul.
Fejvesztve múlik a korod?
A gázpedált meddig nyomod?
Hogyha tövig, ne csodálkozz,
helyette inkább imádkozz.
Fanatikus ember lehet
jó és rossz indulatú,
gondolkodásban pozitív
és negatív tartamú.
Tű volt a mindene,
belefűzve cérna,
szabóműhely volt az
egyetlen hajléka.
"Svédasztal az élet",
sok fogás van rajta,
kérdés, hogy ki választ,
mit bír el a gyomra.
Múltad olyan, ahogy élted,
a mád olyan, ahogy éled,
s jövődben győz bölcsességed,
hogyha a mádat nem féled.
Ahhoz, hogy becsüld a vizet,
szomjúhoznod kell,
tisztaságáért tartozol
felelősséggel.
Tudatos gondolkodók, avagy ki nevet a végén
Minden betegségnek
a stressz az alapja,
erre rásegít az ember,
ha félelem rabja.
"Huszonnégy karátos tollal"
faragtam már egy verset,
s szereztem az Olvasóknak
néhány kellemes percet.
Tanulva más hibájából
Van oly ember, ki irritál,
s van ember, aki szembeszáll,
vádlón támad s ítélkezik,
vádbírónak ígérkezik.
Nemrég volt egy fogadalmam,
azt bizonnyal be is tartom,
a verseimet ezután
csak az Olvasóknak írom.
Nyuszi ül a fűben,
rossz fát tett a tűzre,
tűjébe a cérna
rosszul lett befűzve.
A Poet-nak több verset már
ezentúl nem írok,
a jövőben kizárólag
önmagamban bízok.
A csendre ezt mondják: szótlan.
Mint a leves mikor sótlan.
Nincs benne hang, nincs benn vita,
némán fújja a trombita.
Mért írjak?... és kinek írjak?
Kérdezem önmagamtól.
Miről írjak... kiről írjak?
Gyúrjak inkább agyagból?