Sárközi Bence

Sárközi Bence

Született: 1994. november 2.

Népszerűség: 46 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Retúr

Talán már elhittem,
hogy nincs, ami végig ott volt - előttem.

Tovább...

Csepp-folyás

Addig nézem a tükörképem, míg láthatóvá válnak a könnycseppjeim;
de nem akarom, hogy mások is lássák...

Tovább...

Váltás

Lehet mindent feladtál az út szélén
Lomtalanítottad magadból az érzést
És véletlenül kidobtad a vágyakat
De adj esélyt magadnak a váratlannal

Tovább...

Plátói kérdés

Még csak nem is sejted,
hogy tudhatnád az idegen gondolatot?
De remélem, majd elfelejted,
hogy valaha is megfordult bennem az arcod,
mert nem értem az érzést,
amit kellene, hogy érezzek.

Tovább...

feleselek

az élet megint beszólt
én meg folyton visszapofázok
utána csodálkozom hogy fázom
pedig bekapcsoltam a fűtést...

Tovább...

Való világi valóság

Nem tudom hogy a múlt kísért
Vagy csak a jövőt nem hiszem el
De rémálom a jelen valósága
Félelmek és fétisek kérnek misét
Fogva tart az érzés egy hiedelem
Hogy mindig győz a szív jósága

Tovább...

El foglak felejteni

Nehéz hinni. Máskor meg könnyű.
Ilyen az élet, a sors változik.
Néha a pálya is, menekülő személyek
kerülőutakon, mert úgy elviselhetőbb
az elviselhetetlen magány egyedül.

Tovább...

Napok

Hétfőn a pénteket, pénteken a hétfőt,
Közben a szerdát várom, akkor nem vagyok egyedül.
A magány a cimborám, a társak a túlélés szimbólumai.
A napok múlnak, a hetek telnek, és te még mindig az időtlenség vagy,
Ami sosem érkezik el az időben, különálló valóság:
Paradoxon, ami létezik a nemlétezőben.

Tovább...

Vajúdás

Nem kap el a szerelem -
Csak köröz felettem.
A múltam sikolyai tartanak ébren,
Egy éjszaka volnék vagy annak a reménye?

Tovább...

telihold

megint nem hagy aludni
az éjszaka fénye nem álmos
gépek nélkül is tudni
hogy ébren van még a város

Tovább...

létzavar

a személyiség fecnikre szakad
az elme kitör és elszalad
a csontok egymást műtik
az én meg csak magát hűti

Tovább...

Bocsánat, Isten!

Az emberiség királynak képzeli magát,
Aztán csodálkozik, ha visszaüt az ego.
A magány hívja a társát:
Online üzen a társas magány.
Ez az egész olyan, mint egy nagy kirakós,
Csak elveszett már pár szem lego.

Tovább...

Nem szerettünk

Azt mondtam, szép lesz, azt mondtad, jó!
Azt mondták rólad, hogy hozzám való
Vagy, de nem lettél az, ez elmondható.
De hogy ki cseszte el? Az nem tudható!

Tovább...

Nagyváros

Csomópontok, utcák, terek...

Tovább...

Ilyenkor mindig egy picit beleszeretek...

Furcsa a pillanat, amit töltök vele.
Nem tudom átélni azt, ami nem létező.
Valóságos, de csak délibáb a keze,
Amit megfognék, ha nem értené félre ő.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom