S. Zsolt

Népszerűség: 11 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Őszi bardó

Én-reflexió II.

Csenddé lesz egyszer mind az összes szó.
Halkul minden és a mindenség bennem
Zeng, s ez mind már nem kimondható.

Tovább...

Adj neki Te...

Magasabbra még juthatok tán, szárnyaim
Hogy voltak-e? Már rég nem hiányolom.
Van-e bármi kevesebb, mint ami a fény...
Adj neki Te mélységet.

Tovább...

Láss

Nincs semmid,
Így szeretsz.

Tovább...

Lélekkérdező

Néha engedem magamnak, hogy egymagam maradjak,
Hogy levehessem énem színtelen, fakó most-ruháját,
Ahol igazi önvalóm, bár piszkos, de így is szép.

Tovább...

Lélekszomszéd

Volt vajon valaha is egyetlen
őszinteség a pillanataimban?
Mert nincs annál magányosabb,
mint gondolkodni, hogy boldogok-e az emberek.

Tovább...

Tükör-hang

Az a könnycsepp nem Te vagy
Hallod? Nyílj meg most
Hogy a fényed legyen bennem
Szívem tükör-hangja

Tovább...

Mi lesz, ha majd

Mi lesz, ha majd mindenem már csupán
egyetlen remegést, lángolást kíván,
és ha összes eldobott pillanatom az ég
alatt kószál, még mindig csak vár, vár.

Tovább...

Lélektársvágy

Sors vagy út: ha sír a szív sírja szélén,
rabló vágyainknak lecsorduló mélyén.
Vesd le! Mentsd meg az érzésektől.
Ha megrezdül a könnycsepp, ha Néked üzen
a messzeségbe túl, oda a messzi égbe.
Halld meg, hallgasd szavaim, rebbenő lelkem
vakító, hívó vágyhoz húz. Mindent feledek.

Tovább...

Örökig szeretve

A még csillagtalan Éjben halkan elsőt dobban...

Tovább...

Végtelen egy

Végtelen sokszor leélt létünk és lépésünk
Megszámlálhatatlan, ahányszor már meghaltunk,
És még mindig nem ott, mindösszesen vagyunk...

Tovább...

Októberi én-reflexió

Halkuló életfény az est, csillagokon túlról
vastagodik reám ismét az újraéledő sötétség,
szemeimmel a messzit, s öreg lelkemet nézem,
és visz az ég felettibe valami belső révület.

Tovább...

Igazság

Mikor mindenemet hátrahagyom,
múltamat és megszerzett kincseim...

Tovább...

Titokillatú

Valami, valami elveszett.
Tudom is mi.
Tudom is miért.
Zavart keresőként jártam
már otthonos sötétjében, és
elvakító fényegén vártam
dögkút gyomrában, s csillagig
nyíló könyv titkában...

Tovább...

Legyen kettőnké

Ha úgy tűnik, szívünk védtelen,
noha égig ér, de csupa karc,
s parázzsal írnak reá ujjaink
az utolsó sor után

Tovább...

Szelíden

Látom a megnevezhetetlent,
elérem azt, ami megfoghatatlan.
Gyökereim növekednek az Ég mélyébe,
ág-csontjaim végén levél szunnyad.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom