S. C. Alugif
Ugyebár az izobár
Állapot az hővel jár.
Vagy tán hő elvesztéssel,
Ha hőmérőnk nem vész el.
Hallod-e, te Cassini,
Miről merjek most írni?
Névadód egy olasz volt,
Ki kedvence az égbolt?
Magfúziónak szülötte
Meleget küld le a Földre.
Sugárzást is, ami gamma,
A hajamat leolvasztja.
Kis ösvényen sétálgatok,
Megrohannak gondolatok.
Vannak köztük jók és rosszak,
De a fejfák nem hazudnak.
...Aki mást mond, az mind hazug veled.
Az nem család, ahol egymást bántják,
A gyengét verik és megalázzák.
A kétség tőrét merítetted szívembe.
Elhitetted, hogy soha nem kellettem.
Mi köztünk volt, az nem az igaz szerelem,
Nekem most már Temelletted nincs helyem.
Édesanyám, arra kérlek,
Ülj le mellém, mesélj nékem.
Azt már tudom, hogy születtem.
De azt tudod, hogy halok?
Lesz-e kínom? Fájdalom?
Nincs választásod, mert nem lehet.
Mert ellopták tőled az istenek.
Ugyan megkaptad tőlük az életet,
Majd magadra hagytak itt védtelen.