S. Baranyák Ági

S. Baranyák Ági

Született: 1954. május 8.

Népszerűség: 61 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Hétköznapi zsoltár

A múlt költőihez

Gyengéden ölelitek belém
halhatatlanok szavainak mindenségével
a mindenség csendjének halhatatlanságát.

Tovább...

Elveszteni...

Mi olyanok vagyunk,
mint a szótlan, földi utasok,
kikben csendre hajolt a beszéd,
de még halljuk a hívó zenét,
ha zengenek messziről hangzó futamok.

Tovább...

Híd

Ma kétségek útján imbolyog a Csend,
mint a szárnyavesztett ködmadár,
ha múló időben biztosat keres,
ha még életnyi szavakra vár.

Tovább...

Silentium

Perceket lopva
újra meg újra
csendemből titkon
csendedbe bújva

Tovább...

Szavam most ne kérd

Engedd, hogy szelíd hallgatásom
gyöngyeit egyszerű kalárisba fűzzem,
s ujjaim közt - mint olvasót - vigyázzam.

Tovább...

Létbizonytalanság

Mindig csak egyetlen nap van - a Ma,
miben gondolkodom, s remény-álmaimra
felteszem a koptatott, gyötört perceket,
de semmiből szövök zászlós követeket,
tán kifürkészik nekem a talány-holnapot,
hogy alaktalan utcakövek, nagy torlaszok
vajon átengednek-e a nekem mért újba,
vagy torpanjak meg, s kezdjek bele újra -...

Tovább...

Adventi imám

Csak mi gyöngyeim vannak -
fényesedtek könnyben ázva -
s oly szépen felfűztem a létre

Tovább...

Utolsó ölelés

Az utolsó ölelésünk
legyen a legszebb -

Tovább...

A mába vergődve...

Mikor a kemény köd az éjre ráfeszül,
fedetlenül, lélekben pőrén pihenni térnél, félve,
térdre ágaskodik s megnő benned a teher -
vétkezel újra önmagad ellen:
Szellemtrónján a reménytelenségnek
merev fények villannak lidércek szeméből,
kéklőn hamvad hited, fájdalom díszeleg a karfán,
s talpán kínból csiszolt kövek az ékek...

Tovább...

Maradj még!

Egy titkos kápolnát rejt a lelkem,
melynek ajtaja mindig tárva,
belépek most teérted, Anyám,
hogy lerogyjak imazsámolyára.

Tovább...

Születésnapomra

Evokáció, József Attila azonos című versére

Hatvan szép évre leltem én,
mondhatnám, ez főnyeremény -
akár -,
habár

Tovább...

Intermezzo

Még bársonyban kéklik
felettünk az égbolt,
a madárdal, s a szél
forró nyárról zenél,
de rozsdásodik a lomb,
szikkad a vén bokor,
lassan a földre hull
néhány hervadt levél.

Tovább...

Csak képzelem

Csak elképzelem...
Hogy ringunk gyönyörű kékben,
némán a felhők alatt -
tán óceán az -
ami a nagy szerelem.

Tovább...

Virág-álom

Megérkezett az alkony,
a rétre költözött,
s a Nap is elaludt
a látóhatár mögött.

Tovább...

Élj, virágom!

Homályba gyökerezve,
jajdulva kapaszkodom,
felfelé tekintek, égbolt
a templomom - imádkozom

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.