Ruzsa Attila
Itt van immár Húsvét, hála legyen égnek!
Egy aprócska házban nagymama felébred.
Kivirult a szíve, mosolyog az ajka,
Férje mélyen alszik, még pihenni hagyja.
Első fészek gyümölcseként jött Gedeon a világra,
Néhány röpke pillanatig a sok rokon őt imádta.
Áhítatuk hamar illant, mert megszólalt az újszülött,
S éles hangú lármázása minden hallót szíven ütött.
Avagy tanmese a hősről, aki nem várta meg a története csattanóját
Xuan herceg nagy Kínában
szerette a muzsikát,
fújtak zenét harminchárman,
kitalálva - mit imád...
...Kánikula elől hűvösre kell mennem.
Nyári forróságban a telet sóvárgom,
Északra indulva meglelem az álmom.
Akkortájt háború dúlt, és mi katonák voltunk,
Idegen ország földjén közössé forrott sorsunk.
Megfogadtuk: ünneplünk, ha jön végre a béke,
Mert e földi pokolnak is kell, hogy legyen vége.
Februári délelőttön harapom az enyhe szelet,
Hiába is keresgélem - láthatatlan a lehelet.
Szürke égen varjak szállnak, csak ők jelzik az évszakot,
Melyet egész évben vártam, s úgy fest, idén cserbenhagyott.
Visít a vekker, sohasem késik,
Erőt önt belém a kávézamat.
Jobb napokon meg hangtalan marad,
Gyűrhetem ágyam egészen délig.
Mindenkit vár ez a farsang a mennyben,
Ahová belépve megnyugszol menten.
Messzire röppen az angyali víg ének,
Megértik egymást az ifjak és a vének,
A tálak megtelnek, és bőven jut étek.
Néptelen a város, kiürült a parkja,
E hajdan szép helyet most enyészet lakja.
Padjain, ha évek, mély nyomokat rótok,
Nem születnek immár itt szerelmes csókok!
Első limerick kísérleteim
Erőltetett menet
Elindult egy pici bogár ma,
Lábain hat csini topánka.
Göröngyös terepen
Küzdött át nehezen,
Bedagadt sok kicsi bokája.
Nyári reggel a tóparton
Hajladozik szépen a nád,
Ásítozva ébredeznek
Sárga pihés, csöpp kiskacsák.
Nem a méret a...
Hason fekve én fűszálat rágok,
Távol hagytam a zsúfolt világot.
A csend átölel, elülnek zajok,
Itt most már végre - egymagam vagyok.
Avagy Pali és az egyszeri asszony esete a kifogyhatatlan tepsijével
Kolléganőm szülinapján
Történt meg ez az eset,
Eszembe jutott e szép dal,
De - idézőjelesen...
Valaha, réges-régen egy rossz hírű kocsmában
Szép, nagydarab férfi búsong csalóka homályban.
Sokat látott szemei csak a földet bámulják,
Ezen a helyen a vigaszt kupában árulják.
"Költő vagyok - mit érdekelne
Engem a költészet maga?"
Míg gondolatokkal eltelve
Tintám papíron ér haza.