Ruszka Zsolt
Paplak mellett lakik Füles,
plébános úr nagyon ügyes,
mise után kap reggelit,
még szabadon is engedik.
Kavicson járva mezítláb, téged kereslek,
fájdalmam nem érzem, hisz szeretlek.
Korán reggel öreg néni fejkendőben sepreget,
diófáról a fakopács éppen neki integet.
Vezekeltél elég sokat, békédet nem lelted,
egy reggelen Isten szava érintette lelked.
Ki kell ábrándítsalak magamból, kedves,
jobb, ha megmondom, szeretni nem tudok.
Sétáltam, amikor hirtelen
rám köszönt barátom, nincstelen.
Mivel rég láttam, örvendtem nagyon,
pedig az éjjel kinn hált a fagyon.
Merengve sétálok, jobbra egy temető,
fakopáncs hangját hozta közelebb a szél.
Esteledik, apró cseppek hullnak,
a házakban lassan fények nyúlnak.
Istállóban nyerítnek a lovak,
vacsora után anyu mosogat.
Megrázzák magukat a fák,
lepallják ágaikról a havat.
Zenél a szél, s ők mindannyian
járják sajátos táncukat.
Márciusnak egyik reggelén
újból fehérbe öltözött a táj.
Utoljára öltötte magára
ünneplő ruháját Január.