Ruszka Zsolt
Viharfelhők, minden komoly,
gomolyognak jobbra-balra.
Eleredt a nyári zápor
a szegény kis pillangóra.
Az idős Marcsa fog nélkül maradt,
nehezen ment le torkán a falat.
Csivitelésük hallatán belém költözött az élet,
ilyenkor örülök igazán annak, hogy még élek.
Hólapátot gyorsan kézbe,
előtte egy felest kapj be,
félméteres hó leesett,
ne várjad az útügyeket.
Jani reggel gondolt egyet, aztán cselekedett,
meggyújtotta Bibliáját, és megmelegedett.
...mint Ádám és Éva ott, az Édenben.
Tárgyak vesznek körül érdektelenül,
intimitásunk elveszett örökre.
Kövek, ha ti egyszer beszélni tudnátok,
hej, de sok mindent nekünk mondanátok.
Szátok be nem állna reggeltől estéig,
szórnátok szerteszét az Úrnak igéit.
Tegnap reggel, húsvét napján felmentem egy hegyre,
mosolyogva leültem én kereszted tövébe.
Áll némán. Gyökerei mélyen nyúlnak a földbe,
lombjai közt fészket rakott az élet maga.
Álmát alussza a medve, javában horkol,
csikorgó hidegben didergő cinkék némasága
mellbe vág. Odébb felüvölt egy farkas hosszasan,
a szél játszik csak a havas fák alatt egyedül.
A békesség óceánja lett az otthonom,
egy furcsa harangszót hozott felém a szél.
Körülölelt, mint kedvesét a férfi...