Ruszka Zsolt

Ruszka Zsolt

Született: 1974. január 28.

Népszerűség: 17 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

A szék

Asztal alatt a szék egyedül álmodik,
Marcsára gondol, szinte érzi még lábait,
amint rajtaülve néha keresztbe tette,
szemét csipte ilyenkor a cigaretta füstje.

Tovább...

Séta a temetőben

Sétálok, merre a lábam viszen,
elmarad mögöttem a város zaja.
Édesapám sírja itt a hegyen,
nem szól most a vártemplom harangja.

Tovább...

1017

Karácsony

Betlehemnek egyik végén,
ott állott a kicsi ház.
Az udvaron égett a szén,
falról épp hullott a máz.

Tovább...

Adventi vers

Hideg tél van, alszik minden,
zord ruhát öltött a táj.
Jégcsapok szeméből csillog csak
az éltető napsugár.

Tovább...

Az ősz

Részegen bandukol az ősz, sáros, mint a mezei utak,
dülöngél, úgy megy, akár egy szénásszekér,
nyomában lehullott gyümölcs után kutat
toporzékolva a hold, s enni kér.

Tovább...

Ősz

Tűnődöm, nézve házam ablakából,
sárga leveleket hordoz már a szél.

Tovább...

Őszi szerelem a dombon

Láttál már keringőt járó falevelet?
Szinte észrevétlenül
vált el az ágtól.
A levegővel vagy egy láthatatlan társsal
forogva táncol,
s közben lehull,
csupaszon hagyva a fát.

Tovább...

Bájos erdőlakók

Valamikor zsongott tőlük az erdő,
mikor még egészségesek voltak a fák.
Halk vízcsobogás zaja mellett némán
álltak, s csodálták ezt a harmóniát.

Tovább...

Lélekbúvár

Lemerülök, önmagamban igazgyöngyöt szedek,
tengeremnek fenekén mezítláb lépkedek.

Tovább...

Szemlélődés

Nézem a természetnek ezernyi csodáját,
sudár fenyőfáknak néma méltóságát,
hallgatom a hóvirágnak tavaszt váró hangját,
csobogó pataknak tiszta muzsikáját.

Tovább...

Végrendelet

Holttestem tűzben égjen el,
hamvaim szóródjanak széjjel.
Lepjék be a szántóföldeket,
magvaknak adjanak meleget.

Tovább...

Ballada az öreg kaszásról

A sötétség még vastagon üli meg a tájat,
a komondor épp ilyenkor tereli a nyájat,
derékig ér a fű, ezüst harangokkal tele,
- "Úrfelmutatás", kongatják az éterbe bele,
érkezik az öreg kaszás kalapját levéve,
élesre fent kaszáját vevé ráncos kezébe.

Tovább...

Vándorlás

Egy rövid vers az életről

Sodor a szél, mint egy levelet,
kirándulok ismeretlen tájakon,
élvezettel nézem a szérűt,
s a gólyafészkeket a házakon.

Tovább...

Tavaszi szerelem

Vers a szerelemről

Mit is mondhatnék most én neked,
a szavak kifejezni úgysem képesek
érzéseim, melyek olyanok,
mint a májusban integető pipacsok.

Tovább...

Képzeletbeli utazás

Kihalt állomáson állok egymagam,
csak a csend beszél, szavainak súlya van.
Hallgatom, s közben töprengek, az ám!
Merre is induljak, hol van a hazám?

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ