Rummel József
Neterdőben a fák alatt,
Virágok közt jártam,
Jómagam így "hipertéri
Locsolóvá" váltam.
Már nyílnak ki sorban az iskolaajtók,
Már állnak a kölykök a suli előtt.
Sor végén lévők s ötösre hajtók
Ülnek a padba, ha a tanár bejött.
Élt egy kedves katica,
Elveszett pár pöttye.
Azt számolta, hogy a hátán
Nem maradt már öt se.
Januárban a hóvirág
Kidugja fejét, ha lehet.
Februárban a farsang
Űzi el a telet.
Életem egyik csúcspontján egy hegy tetején megálltam.
Az egyik oldalra lenéztem, s azt láttam,
Síró kisdedből kamaszodó lény
Néz vissza rám, szíve kemény.
Egy dal, melyhez kapcsolódik egy illat,
Egy lélekvirág, mely szívedben nyílhat.
Egy kép, melyben megszólal a zene,
Hangok sora, kergetőzhetsz vele.
Te vagy az egyik, én meg a másik,
Te vagy az örök, én az elvásik.
Te vagy a zápor, én meg az ernyő,
Te a napsugár, én meg a felhő.
Azt gondoltam, hogy az élet
Olyan, mint a kaviár.
De tapasztalom, nagy játékos,
Aki folyton variál.
Történt egyszer nemrég,
Oly rövid az eset,
A fürdőszobában
Egy olló leesett.
Egy elképzelt mesében így bömböl a farkas:
A nagymama-evés ósdi és unalmas.
Inkább pancsolnék én aranyszélű kádba’,
Nem is lenne gondom többé a vadászra.
rap jellegű megyesoroló
Ha azt mondom, Szekszárd,
Te azt mondod, TOLNA.
A BAZ megyei rádió
Miskolcról szólna.
A 2016-os POET-napok margójára
Jönnek a fények,
Idegen lények,
Koppan a zár és csörren a kulcs.
Űrmérték ("űrinduló" dallammal és dobbal)
A Földön is oly nagy érték,
Ha tudod, mi az űrmérték.
Milli, centi, deci, liter,
Harmadikban már tudni kell.
A béka, aki szerette a lasagne-t
A mocsárban élt egy béka,
Réka s Béla ivadéka.
Jó tanácsot kapott néha,
Meg is lett a hozadéka.