Rudolf András
Szél fújj, csak fújj!
Tarsolyodban vidd magaddal...
Lefordultam a párnámról,
mert bizserget egy lábas toll.
Nemrég a kertben kapirgált,
rajtam kegyetlen bosszút állt.
A Föld ismét átölelte a Napot,
bennünk az óév fájó nyomot hagyott.
Hangos robaj zavarta a nyugalmat,
az új év sem ígér fényes jutalmat.
Sikerült dobnom két hatost,
de még nem láttam a Marost,
Párizsban sem voltam soha,
nem lett elefántból bolha.
Szent karácsony ünnepén
hozzád szól e költemény.
Ha él benned szeretet,
hited hozzád elvezet.
Karácsonykor fenyő illata árad,
szenteste gyermekeid vannak nálad.
Lányod mellett meghitt órák telnek el,
késő estig elfogy majd` minden étel.
Birodalmak hullottak a porba,
Omladozó falak között élünk.
Lábunk nyoma besüppedt a Holdba,
De a lélek nyugalmától félünk.
Nap sugara riogatja arcomat,
befészkeli magát a ráncaimba.
Szemem pillája figyeli harcomat,
éjszakára angyal száll álmaimba.
Kis csizmám olyan tiszta, mint a lelkem,
álmos voltam, ezért aludni mentem.
Álmomban a messzi északon jártam,
szorgos manók között Télapót vártam.
Egyszer, nagyon régen
télapó járt erre,
kiscsizmám a széken,
semmi sem volt benne.
Vidámparki történetek
Hullámvasút
Gazdagon éltél
habzsoltad az életet
beköszönt a csőd.
Adventet ünnepli a keresztény világ,
Dermesztő csendben, hó alatt hajlik az ág.
Végtelen fehérség uralja a tájat,
Eljön az Úr, hogy vigasztalja a nyájat.
Vidámparki történetek
Szellemvasút
Ha jön az álom
kezdődik a rémület
üldöz egy emlék.
Adventnek lila gyertyalángja
jelöljön irányt a világnak.
Füstje a bűnöst megtisztítja,
ne csak másokat láss hibásnak.