Ruder Jana
Mondd, hol, merre vannak a csodák?
Lesz-e még valaha nyugodt a világ...
Vagy letördelt ágú faként kell élnünk,
s végül mindennel majdcsak megbékélünk?
Krisztus könnye
Ne sírj, Uram!
Mert könnyeid rám hullanak,
nyöszörgéseim előtted
térdre ereszkednek.
Foltozd be velük a repedéseket,
amit bűnöm okozott!
Ne legyek átkozott!
Betlehemi csillag
Betlehemi csillag suhan odafönt, az égen...
Csodaváró pillanatok...itt - e földi létben.
Néhány híd...
ha már nem kell a szó,
hát csendben maradok,
imádkozom.
Nekem a vers... áhítat,
fényesre csiszolt tükör és ablak,
hogy lássam a világot s magamat olyannak,
ahogyan nem láthatja más...
Mára megváltozott minden.
Fakóbb lett a kék, a zöld is erőtlen,
csak a sárga tündököl, mikor
ablakomba könyököl a nyár...
Egyszerű szavakkal
Uram!
Annyi mindenért kell köszönetet mondanom,
ezernyi imával is még mindig tartozom.
Mondd, ki gyógyítja meg a Földet?
Nem beszél, nem kiabál, csak sóhajt,
nem mondhatja el szóban, hogy mit óhajt,
talán csak azért, mert nem hallja meg senki,
néha mordul, mozdul, a forrongást hányja ki.
Jeges csend kúszott
a hajnalcsillag alá -
hó hull a Földre...
Karácsonykor nem fáznak a csillagok,
szép fényükben fürdenek az angyalok,
énekelnek, körbe-körbejárnak,
úgy örülnek a kis Jézuskának.
Abroncsba szorított könnyeim
utat nem találtak,
megfojtott örömeim
némán kiabáltak.
Most csak csendben siratlak.
Hazudnék magamnak,
ha azt mondanám, az idő gyógyír lehet.
Engem csak a bolondok értenek.
Mondanom kellene valamit,
hisz olyan régóta alszik bennem a szó.
Üvölteni lenne jó
egy magas hegytetőn állva,
de valami eltörött, minden gondolat sánta.
Hideg, sötét betondoboz
ahova Nap el sem lát
rejti életed porát
Szememet bántja a fény,
becsukom.
Zárt pillák mögött utazom
oda, ahova nem ér el szavam.