Rovó Gyöngyi

Rovó Gyöngyi

Született: 1944. október 25.

Népszerűség: 105 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Feledhetetlen

Pillanat, melyen elámul a lelked,
Pillanat, melyre gyűjtesz szavakat,
Pillanat, mit semmi meg nem ragad,
Pillanat, amely minden mást elfed.

Tovább...

Az Advent vége

A várakozás lassan végéhez ér,
s megszületik... ki lesz ő vajon?
Ki lesz nekünk, kik várjuk, egyre várjuk?
Eljön majd végre azon a hajnalon?
Szívünk előtte nyitjuk, vagy bezárjuk?
Hisszük-e mélyen: ő lesz a vezér?

Tovább...

Angyali feladat

Az angyalt várják, és az angyal jön majd,
Vizsgálja terepét és felsóhajt:
Tudja, szíveket rejtenek a házak
És kívánságok járják az utcákat,
És a szemekben indulatok égnek,
És egyre ritkább a szép szavú ének,
Hogy veszélyben van minden, ami szép volt...

Tovább...

A búcsú reménysége

Legyen bármily baljós az éj,
a sötétségre hajnal kél,
és legyen bár baljós az álom,
nappal fényében megtalálom
mindazt, miért élni érdemes:
tettet, minek célja nemes...

Tovább...

Egy idős hölgy képére

Mosolyogva madarakat etetett

Boldog, tiszta lélek,
mindig jókedvvel adja,
mind, mit a természet
rábízott. Isten áldja!

Tovább...

Kávé ebéd után

Ma már csak egy a csésze,
de volt boldog idő:
ketten ültünk melléje -
már szép a fájdalom...

Tovább...

Utolsó fény

Végső dicsfényt küld a fák közé
a Nap, a lassan nyugovóra térő.

Tovább...

Megélni...

Pillanatnyi lét
- ennyi adatott, metszet az Időből,
s ez mind a tiéd.
Seholország a Jövendő. Tán egyszer
átléped küszöbét.
Végtelen szakadékká mélyült a Múlt:
nem járod a földjét.

Tovább...

Márciusi küzdelem

Pacsirta-ének? Messze még.
Esős és zord még a vidék.

Tovább...

Csak csöndet...

A nap történetének visszfényét
lelkünk tava élesen tükrözi még,
szemünket már környékezi álom,
tudatunk mind kisebb lánggal ég,
immár csak némi nyugalomra vágyom...

Tovább...

Kora tavaszi délelőtt

Kora tavasz fénye
muszlint sző az égre,
meleg sugarakkal...

Tovább...

Esti megbékélés

Harag? Nem, hullámverés csak,
színe a szürke belenyugvás.

Tovább...

Elrepült a nap

Fészkükre tértek már a madarak.
Én Istenem, hogy elszállt ez a nap!

Tovább...

Másnap reggelért...

Álmok ág-alagútjának végén felragyogó fény,
Te hívogass bennünket a holnapi napba:
El ne tévedjünk lidérces rengetegében
képeknek, melyeket fest köznapok hordalékaiból...

Tovább...

A gyász színei

A veronai buszbaleset tizenhat áldozatáért

A gyásznak első színe szürke:
a halálhír elhihetetlen,
hogy mégis elment... bár várható volt:
megnyugtató nincs benne semmi,
mert életének képei töltik
hitetlenkedő tudatunkat.

Tovább...

1530
Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ