Ross Satyr
Tudjuk, hogy aki a népfenségnek elvét
saját személyében testesíti meg,
jóra tör az mindig, és ha bármit elvét,
elnéző mosollyal nézi a tömeg.
A római Forum munkatársa,
magától, vagy külső biztatásra
felkereste
egyik este
a régmúltból itt rekedt
ikreket.
Ha rá az úton sár és por tapad,
vagy kutyatermék hagy bűzlő nyomot,
én lógó nyelvvel futva termek ott,
hogy megtisztítsam, Felség, talpadat.
Érzek egy verset, tudva, hogy hiába:
tőlem nem telnek költemények,
kórusban dicsért antológiába
nem szerkesztik be tölteléknek.
A fiúk lelke rejtett, láthatatlan;
furcsa szokás, de testre gyúrnak ők.
Nem hisznek szívben, megható szavakban:
a fiúk lelke rejtett, láthatatlan.
Robban a cikke, harsan a hangja,
Hold híján is az égre csahol.
Hívja a hívét, küldi a harcba,
ő maga inkább vár valahol.
Tengerpartra megérkezve
feltűnt egy nagy halétkezde;
úgy döntöttem, bemegyek,
kínálatát meggusztálom:
languszták egy bambusztálon,
kapitális egyedek.
A Reményhal sopánkodik:
nincs a vízben futójárda.
Nem lett első, se második;
célba ért, de utoljára.
Veszélyes a Rinocérosz:
ha egy vadász odacéloz,
megorrol a merénylőre.
Ökle nincsen, ám nem is kell:
ez a példány orral öklel.
A versét a serpenyőről
nem szavalta el a Sül,
kit most fojtó szégyen őröl.
Már alkonyatkor összeállt a felhő,
nem érte fény a tenger felszínét.
A piszkosszürke dunna mögött rejlő
újhold hiába szórta volna szét,
a páraszemcsék vagy magukba nyelték,
vagy tükröződve százfelé terelték;
csak csönd volt lent és sűrű, mély sötét.
Eldöntötte néhány hangya:
vegyes kórust alakít,
s felkértek a profi hanggya-
korlatokhoz valakit.
Huszonnégyben a valdorfban a görsvin
gordon blút rendelt egy dollár harmincér`.
A rizsköretben nem volt sok kökörcsin,
s mikor kék tálon kihozta a pincér,
mély meghajlással melléje letett
egy aranybetűs pompás névjegyet.