Ross Satyr
Élt a híres Szelidi-tó
környékén egy szelídítő.
Ahol nincsen ösvény, sem út,
ott nevelt egy madárlátta
tisztáson egy kócos emut.
Ha volt is bennem lélek, már kiszállt.
Kiszállt a halottkém, gyöngybetűkkel írt,
kitöltött néhány szabványos papírt,
bádogdobozba lökték a halált.
Amint betoppant, megtorpant legott,
patentje pattant, topja földre hullt.
Én lecsuktam a lapos laptopot,
s a látottaktól izzó lángra gyúlt...
A nagyváros méhében
cirkulál egy tömegjárat,
útja során még éppen
elérve egy öreg gyárat.
Megkérdezhetnek, mi legyen "utána".
"Márványszobor kell, vagy elég talán
a kockaélű panelház falán
egy patinába fúló emléktábla?
Kétszáznyolcvankét történet jött össze,
a háromszáz sem volna innen messze.
Ám csituljon, ki eddig követett:
lesz majd talán egy kötetlen kötet,
hogy mondandóim még tovább terjessze.
Pár kurta nap még, s meglehet,
keresnem kell egy szegletet;
rokon
okon
Nem túl messze Aligától
felépült a tavi tábor:
sátorban él, aki bátor.
Megfosztva a rabigától
s bármi mástól, ami gátol,
egy krokodil taligát tol;
tartalma egy maligántól
túltelített aligátor.
Széldeszkáján érkezik a dicső cseh vitéz:
egybenyak és kigyúrt kockahas,
kevés híján két méter magas,
kis járművét partra húzva lassan körbenéz,
reméli, hogy duelluma nem lesz túl nehéz.
Hírneves volt dédnagyapja,
erő szakon doktorált:
vasláncokat szétharapva
koptatgatta fogsorát.
Leendő esküszegőknek
Az örömapa nyakkendőt kötött,
az örömanya kosztümben feszít,
és látom büszke kettejük mögött
az örömcsalád vidor tagjait.