Román Brigitta
Mikor egy érzés kényelmetlenül
A lelkedben, mint egy úr, a trónra ül,
És nem érted, mi bánt, mi is gyötör,
Csak bámulsz némán, mint egy ökör.
Oh, tavasz, gyere már, bonts rügyeket!
Hívd a gólyákat, fürge fecskéket.
Hozz szivárványt, langy` esőt, szerelmet,
Fonj egymásba megfáradt szíveket.
Egy néma ritmus maradt csupán
Egykor dobogó szíved után.
Egy ritmus, mit csak azok hallanak,
Kik részed voltak éledet alatt.
Eljött az október, a lidérces árny,
Csontos, görbe hátán két csatakos szárny.
Tébolyult szemében a hatalom ül,
A levegő mellette fagyosra hűl.
Én leszek a ritmus, Te legyél a dallam,
Játszunk ketten együtt egy gyönyörű dalban!
Ha a csillagok egy csoportba gyűlnek,
Fáklya tüzeként egybevegyülnek,
S e vakító fény az útra világít,
Akkor láthatom, milyen a világ itt.
A cirkuszi porondon vén bohóc bukfencet hány,
És a népes közönség kikacagja mindahány.
Kint a hűvös téli utcán
Öreg koldus búsan énekel,
S mellé kopottas gitárján
Kedvenc dallamát játssza el.
Ó, boldogság, te szabadon szárnyaló madár,
Szállj le hozzám sebesen, ne hagyj szenvedni már.
Borítsd fölém szárnyaid, vonj magadba végre,
Röpülj hozzám, szép madár, tévedj le a földre.
Édes illatú akácvirág
Látomásszerű délibáb
János vitéz és Szép Iluska
Ezer év és ezer nóta
Nap érlelte édes alma...
Egy halovány árny, karcsú sziluett,
Minden lépése kecses piruett.
Illata édes, mézes, virágos,
Szíve tiszta, jelleme világos.
VÉGTELEN reménytelenség,
Beteljesületlen álom.
MILLIÓ porba hulló vágy,
Mi szívet, elmét átfon.
Fullasztó gombóc nyomja torkomat,
Fojtogat, levegőhöz sem jutok.
Nem akarok már gyötrő gondokat,
Ordítva sírnék, de már nem tudok.
Vajon a hegyeken túl mi lehet?
Az örökkön áhított szeretet?
Még a nap is ott pihen meg este,
Csodás hely lehet, méltó egy versre.