Rojcsik Lili
Elviszlek a Holdra,
ott akarok utoljára emlékezni arcodra.
Megnézzük a Földet együtt,
kézen fogva éljük le utolsó életünk.
Hangosabban éneklik a virágok a neved,
mint azt te hinnéd.
Jobban súgják, hogy legyek veled,
mindennap szeresselek.
Elszálltak a hideg telek,
már csak esténként reszketek.
Kinyíltak a tavaszi cseresznyefák,
üdvözöl az újvilág.
Szerelmes gerlepárok
megtöltik lassan a világot.
Nincs szó, mi kimondaná, mit érzek,
veled mindennap mézesheteket élek.
Engedd a telet, mely nem engedi a tavasz létét,
engedd el a sötét szívet, mely nem adja neked a szeretetérzést!
Engedd el a reményt, mi szerint még veled lesz,
engedd el az érzést, mely azt súgja neked,
- drágám, én mindig itt leszek neked -.
Tavaszi fák virágzásakor nézel csak rám,
összerebbennek a mátkapárok,
összetalálkoznak a szerelmes szempárok,
lepotyognak az ajkainkon a szerelmes szavak.
Talán most pont erre van szükségem,
a gyengéd érintésre.
A szeretetre, amit eddig mindig én adtam,
de vissza sosem kaptam.
A szemed fényét látom a Holdban,
keress meg engem a gondolataidban!
Szép lassan kezdesz mindenhol ott lenni,
ha közel kerülök hozzád, tudd, hogy nem foglak egyhamar elengedni!
A nap végén a forró fürdő, mint poklok pokla, úgy éget,
A sebeket a testemen már nem érzem.
Ő
Elengedlek, de te maradni akarsz,
a hazugságaiddal most már ne fárassz.
Elegem van ebből, hogy mindennap megmérgezel,
csak részegen kedveskedsz nekem, s ezután tele leszek reményekkel,
de ha részegen lerázol engem, tele leszek gyűlölettel,
de ezek után még mindig leírom a Te nevedet gyöngybetűkkel.
Ő
Nélküled még az esti teázásom sem esik jól,
nélküled még a forró zuhany is ordibál a magánytól.
Nélküled még a pulóverem sem melegít hideg napokon,
nélküled nem fakad széles mosoly az arcomon.
Ő
Szeretnék ott lenni minden egyes lépésednél,
s minden egyes levegővételednél.
Szeretnék a cigaretta lenni, ami a szádban van,
s az ágy, melybe bedőlsz álmosan.
Fázik a testem s lelkem,
az elmúlt hónapokban egy magányos ember lettem.
A terveim, melyeket boldogan hangoztattam másoknak, most eltűntek,
az üvegpoharaim az asztalon széttörtek.
Ő
Szeretnék az első gondolatod lenni reggel,
szeretnék az utolsó is lenni, mikor lefekszel.
Szeretnék a bögre lenni, amit kávézáshoz használsz,
szeretnék az a dolog lenni, amit piszkálsz, miközben telefonálsz.