Roboz Alex
Reggel felébredek,
Megtörlöm könnyes szemem.
Arcomon nagy mosollyal
Küzdök meg a mai nappal.
Láttam ma egy csillagot
feléd szállni,
reménynek láttam őt,
nem kell többé várni.
Ragyoghatnék, miként prizma fénye
színt hoz a csúf sötétségbe.
Beragyogja szobám, színt hoz, hova
szín még igazán nem került soha.
Volt egyszer egy lány, egy szerető.
Szőke, alacsony, édes kis nő.
Intelligens s bátor, csókja egy álom,
Én még mindig őrá vágyom.
Szállj, szállj szépen, szívem, szólítsd meg szerelmem,
Meséld, mit mormolok, meséld, hogy elvette eszem...
Hiába vagy távol,
ha a szíved úgy lángol,
hogy érzem közelségét...
Szeretlek ám,
de még mennyire,
szívemnek most nő az ereje,
megölelem vele
a világot, a tájat,
hegyeket s fákat.
Hogy érezzék, mit érzek irántad.
Kell még ide valami,
valami apró, kis
megfejthetetlen vágy,
olyasfajta, mi nem is létezik.
Már most hiányzik,
pedig épphogy csak átlépte a küszöböt,
még csak búcsúzás sem volt....