Ripli Dávid

Ripli Dávid

Született: 1989. szeptember 28.

Népszerűség: 21 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Egyedül

Ülni és várni

Voltak szebb napok,
Mikor minden dalolt.
Könyvünkben lapok.
A szárnyaló szél felkarolt.

Tovább...

Csodálat

Olyat látni, mire számítani nem lehet...

Láttalak már!
Kemény, magányos vár!
Arcod némán leplezte bánatod.
De szép szemed mást súgott!

Tovább...

Várlak már!

Porszemek a percek.
Esetlenül peregnek.
Együtt rohanva
folyamként kerengnek.
Mindent és mindenkit
sűrűn belepnek.

Tovább...

Az idő Rám sem vár!

Pereg a homok...
Fehéres, fakó szín...
A múltamban romok.
Ezernyi pusztító kín.

Tovább...

Önmagam ellensége

Gépies "önmegvalótlanítás"

Elindult s jár...
Mint egy jó motor.
Apró szikrákat szór a rotor,
és a hő, a nyomás a benzinre vár.

Tovább...

Jön a hideg!

Pihenjük kicsit, csendesen!

Most, hogy ennek is vége...
Kimegyek a térre.
Nézem a Népet.
Azt a rengeteg képet.

Tovább...

Új csillagot kért az Ég

Sötét. Fekete anyag borít mindent.
Olyan, akár az olaj, mely lezárja a tengert.
Mindent és mindenkit beburkol, bevon.

Tovább...

Nyár és pattogás

Az erdő illata

A Zöldet járva
szájam tátva.
Megakadt a szemem
egy harmatcseppen.
Gömbölyded, sima, feszes.
Alatta az avar neszes.

Tovább...

Béke, álom

Konyhában egy hímzett vásznon

"Hol szeretet, ott béke."
Oly sokat hallott mondás.
Film után a "Vége!"
Régi fajta kiírás.

Tovább...

Második gyermeked...

(De sosem az utolsó)

Emlékszem, mit meséltél rólam.
Apró szépség egy ágyikóban.
Kicsike test és puha bőr.
Kérlek, meséld elölről!

Tovább...

Mikor majd férfivá érsz...

Tanács az Ifjúnak

Volt olyan, hogy volt.
Lesz, hogy nem lesz!
Okolhatjuk az új kort!
Ám mindnyájunkat körbevesz.

Tovább...

Néha még...

Nem emészthet fel az idő

Álmomban egy Hanggal játszom.
Ködbe bújok, nem is látszom.
Selymes Hang csak hívogat.
Suttog nekem kedves szavakat.

Tovább...

Utazom a széllel

Az ellehetetlenítés átka

Hol van hazám, mit álmodtam?
Hol van álmom, mit imádtam?
Hol van az, miért élni kell?
Hol a szeretet, mi felemel?

Tovább...

Olvadozó

Pihenés után.

Nézd! A dombunk már zöld!
Friss ruhácskát ölt a föld!
S ott, a dombtetőn kis kunyhó,
tetejéről eltűnt a hó.

Tovább...

Sokan, semmiért...

Ködös hajnalnak gyengéden
kezet csókol a kikelet.
Arcomra fest új és új színeket.
Testem kihűlt helyén terem az új éden.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ