Ricza István
Még ki se hűlt István, de a honban bősz csata tombol.
Gondtalan évek után átszakad újra a gát:
Orseolo Pétert fürgén letaszítva a trónról,
jött Aba Sámuel és megkoronázta magát.
Verse, ha túlbonyolított,
s benne homály honol itt-ott,
ritmusa is zakatol,
hagyja, csak írja a toll!
Bennem időzik e nóta
gyermeki éveim óta.
Este dalolta anyám
egy faluszéli tanyán.
Szállj, Pegazus paripám, mi legyőzzük a rusnya Kimérát!
Félek ugyan, ha Zeusz letekint, bizonyára megorrol.
Tébolyodott a világunk.
Újra meg újra kizökken,
mert mi megint belevágunk...
Többnyire már alig írok,
foszlanak egyre le rólam
rossz irodalmi manírok:
frázisok és buta szólam.
Hónapok óta hevertek,
már kivirultak a kertek,
nyílik a sok tulipán,
s újra levél van a fán.
"Ecce homo!" - mondta Pilátus anno
egy tövisből font koszorús alakra...
Most, hogy a múzsa se flörtöl
már velem, izgat a kérdés:
Írjak-e bármit a böjtről?
2017
Biztos akad hely a föld kerekén,
sajnos, amit nem is ismerek én.
Őzike, friss vizet innál? -
Itt vele senki se kínál,
mert hiszen itt csak a drót áll,
s erre hiába futottál.
Itt a tavasz, gyere bátran,
végre ne télikabátban!
Jó csavarogni megint
estefelé idekint.
Még mielőtt jön a húsvét,
nyílnak a nárciszok ismét,
rügy meg a barka a fán,
s hajt ki a sok tulipán.