Ricza István
Többnyire már alig írok,
foszlanak egyre le rólam
rossz irodalmi manírok:
frázisok és buta szólam.
Hónapok óta hevertek,
már kivirultak a kertek,
nyílik a sok tulipán,
s újra levél van a fán.
"Ecce homo!" - mondta Pilátus anno
egy tövisből font koszorús alakra...
Most, hogy a múzsa se flörtöl
már velem, izgat a kérdés:
Írjak-e bármit a böjtről?
2017
Biztos akad hely a föld kerekén,
sajnos, amit nem is ismerek én.
Őzike, friss vizet innál? -
Itt vele senki se kínál,
mert hiszen itt csak a drót áll,
s erre hiába futottál.
Itt a tavasz, gyere bátran,
végre ne télikabátban!
Jó csavarogni megint
estefelé idekint.
Még mielőtt jön a húsvét,
nyílnak a nárciszok ismét,
rügy meg a barka a fán,
s hajt ki a sok tulipán.
Helló, március! Immár vége van ennek a télnek.
Várja idén a tavaszt erre, felénk a világ.
Február végén, ma kibújt a mackó,
rég elolvadt már az a sok vacak hó.
Már alig írok, eluntam,
hogy bemutassam a múltam,
vagy legyek arra vevő,
mit hoz a sors, a jövő?
Tudjuk, csibeiskolába
minden tyúk járt kiskorába`.
Tanultak is tíz-tizenkét
különféle vészhez leckét.
Házakon épp csak csurran a jégcsap,
ház tetejét is a hó lepi fent.
2006.
Elmúlt már öt évvel több, mint negyven,
itt vagyok, akárcsak hatvanegyben,
és bevallom, számomra Mohács a
vándorútnak fontos állomása.