Ricza István

Született: 1943. április 2.

Népszerűség: 20 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Androméda

Az égen fenn, édes fiam,
nézd, ott az Androméda!
Most apáddal arra suhan
az űrben egy rakéta.

Tovább...

A hetvenkettedikre

Hetvenkét éves lettem én.
E súly az élet estelén,
ha nyom,
hagyom.

Tovább...

Vers a reményhez

Bár reményhez vers akad ám elég itt,
mégis azt mondom: Ne feledd a régit!
Csalfa, vakról írt sorait Vitéznek
bátran idézd meg!

Tovább...

Hajózni muszáj

Bár az a ház nem a vén Duna mellett
áll, ahol él a hajóskapitány.
Rég nyugalomba vonult, de hajókról
álmodik éjszaka nap nap után.

Tovább...

Hajózni sem muszáj

Ma egyre jobban arra vágyom olykor,
ha munkatársaimmal útra kelnék,
ne lenne az csak évek óta emlék
a régi vontató- s a gőzhajókról.

Tovább...

Kisváros

Nincs igazán kedvem, de azért, ugye, rávisz a lélek,
hogy bemutassam a tolnai kisvárost, ahol élek.

Tovább...

Tizenkét limerick

A nagy vadász

Volt egy úr, lakhelye Fegyvernek,
légpuskát vásárolt fegyvernek.
Másnap, hogy felébredt,
céltárgya veréb lett...
Csúzlival játsszon csak egy gyermek!

Tovább...

Tél vége felé

Még friss hótakaró van a kertben, az udvaron otthon,
s bár idefújja dühét olykor az északi szél,
napközben verebek csiripelnek az orgonabokron,
tőlük akár hamarabb véget is érhet a tél.

Tovább...

A számítógép előtt

Jól leteremt feleségem:
Túl sokat ülsz te a széken,
tönkretesz egyszer e gép!
- győzne meg ezzel ekképp.

Tovább...

Kendőbe kötve

Lenn, Baranyában egy apró kis faluban nagyanyám is
csak belinernek mondta, ha vállán volt az a kendő.
Összekötötte a sarkát jó szorosan, ha a szél fújt,
s várta egy életen át, hogy mit hoz majd a jövendő.

Tovább...

Kisfaludy után

"Hősvértől pirosult gyásztér, sóhajtva köszöntlek,"...
Most is idézem, akár régen a tábla előtt
skandálással a verssorokat, bár néha döcögnek,
majd kisegít a tanár, s fújom a hátralevőt.

Tovább...

Csak óvatosan

Hó lepi már be a várost, ezt sokan annyira várták.
Bárki ma útnak ered, jól teszi, hogyha vigyáz.

Tovább...

Vadszeder íze

Vadszeder érik a dombon,
ott szedegettem az ősszel.
Arrafelé valahányszor
elmegyek én, sosem jössz el.

Tovább...

Regősének

Verset írok én neked,
régimódi éneket.
Haj, regö rejtem,
míg el nem felejtem.

Tovább...

Nagy a kísértés

Nézd, a cukorbeteg ember
édeset enne, de nem mer,
már keze félve, sután
nyúl is a krémes után,
ám esze súgja, ne tedd meg,
ártana szervezetednek.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.