Rhorer Viktor

Rhorer Viktor

Született: 1974. december 22.

Népszerűség: 76 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Síva felébredt

Ahogy Síva kikelt Önmagából,
egy fekete lyukba gyorsan beesett a világ.

Tovább...

Az ok

Itt az ok, ami miatt ülök és ámulok a parton.
A Mindenható küldött magáról egy holografikusan
kódolt másolatot. Azt gondoltam,
akkor kinn maradok.

Tovább...

Átlépés

körülöttem sztetoszkópos árnyak
közöny-hangon rám sípoló gépek
fémkeretes rácsos egyen sírban
gurulok a neonfényű páston
sárgásfehér lepedőn át látom

Tovább...

Ister

Negyven napi böjt után kinyíltak a virágok,
mező szélén táncoltak a leányok.
Fúj a szél most, Jézus keresztje meg porlik,
mások már a nagyon fontos szokások.

Tovább...

Nem érdekel

...egy-egy pillanatban megkínál...

Tovább...

Kör és Tükör

Rezegnek a polcon a kis porszemek,
energiák tombolnak mikrokozmoszokban
elenyészett gondolatok árnyai felett,
megszülető sorok közti, szende ámulatban,
míg önmagamról ügyet sem veszek.

Tovább...

A könyv

Gyanútlanul befejeztem.
A 108. oldalon tartok majd,
és észre sem vettem, mert
talán el se kezdem.

Tovább...

Hiányszonáta

Édesapám emlékére

Egy zongorán kell játszanom az ő dalát,
ritmusát éles szúrás töri meg.
Műve érdes foga vág, billentyűkkel
tépem szét az éjszakát.

Tovább...

Fátyol

Fátyollények, kiket önállóságában alkotott a lélek,
táncukat járják körbe-körbe, zöld álmokat szórnak alvó hómezőkre.

Tovább...

Nyolcadik

Pillangók árnyékos szárnyain
néha látható a nyolcadik világ,
ahol spontán játszadoznak
égi harcosok és teremtő anyák.

Tovább...

Végtelen kék

Bármit is cselekszünk, annak
köze van az elsuhanó szélhez.

Tovább...

Befelé növő agancsok

Gombákon taposok át, talpamon fröccsennek.
Ezt hívnám én meggondolatlan menetnek.
Reccsenő ágak riasztják a vadat - aki szelídebb nálam,
megint egy természetalatti őrültté váltam.

Tovább...

109

Gyémántpuha

Béklyóitól szabadulni akar a lény. Kapar,
a küszködés oka egy nem létező fal. Ó,
Tathágata, mondd, mit tegyek magammal?
Olyan vagyok, mint cseppben a folyó.

Tovább...

a hal

spirális kódexek tudattal
írt soraiból leáramlott
a nap - éji álomutak során
dörömböl a koponyán
egy új sorsfeladat

Tovább...

Úton valahová

Lassan betakartalak. Úgy néztél fel rám, ahogy senki más talán:
mint egy igaz szerető. Engem nem érdekelt akkor csak a remény,
hogy megmenthetlek újra. Vizet neked úgy adtam, úgy érintettelek,
mintha búcsúznék, mielőtt elmennél egy ismeretlen égi útra.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom