Regös Sziránszki József
Hegyek mesélnek a régmúlt időkről,
Őseink múltjáról, a nem látott jövőről.
Égi pásztorok vagyunk gazdátlan lelkeknek,
Segíteni akarunk reményt vesztetteknek,
Gyógyító erőmmel égi kapum-tárom,
Szeretet jöjjön bőven, szálljon sólyomszárnyon.
Naparany madár,
felhők felett száll,
vigye el a lelkemet, megújulni már!
A Besenyőkirály élve eltemetése
Csizmámat nem veszem le,
varkocsom nem vágom le!
Hitemet el nem hagyom!
Véremet nem tagadom!
Véremet nem tagadom!
Eljött az őszi szél, falevelet hordja,
Napsugár kalapjában elballag a nyár.
Ha már a szám szólásra termett,
S rajta keresztül tölti be a termet.
Napnak gyermeke vagyok,
Sugarából születtem.
Ragyogok! Ragyogok!
Sűrűn hull a hó, a téli szélben
A pacsirta dala messze már.
Szürke fátyol lebeg az égen -
Nyárnak lelke a tűzben jár.
Regös lettem hajrá, hóha!
Megszülettem varázsszóra.
Dobbal jöttem élve keltem,
hét anyától megszülettem!
Tűztövis rózsák bökdösnek,
engem hívnak ördögnek,
a fekete gonosznak,
de körülöttem szorongnak!
Ha meghalok, temessetek,
hideg földbe vermeljetek!
Engedjétek el lelkemet!
Ne sirassatok engemet!
Ne sirassatok engemet!
Magas fenyők égbe törnek,
napfény elé állnak.
Felhők fölé törekednek,
világfává vállnak.