Regös Sziránszki József
Tiszta tudatállapotból induló megtisztulás
Az érzékszerveink által jóváhagyott megmozdulás.
Agybizsergető szerekben megbújó idegen lények
Szerves együttéléshez segítséget tőlem kérnek.
Fényes napban eltűnök,
De éjjel újra eljövök,
Testvéreimmel vagyok,
Lelkeket elbújtatok!
Ha meg akarsz tisztulni
A világ kútjában.
Nehéz oda lejutni,
Legeslegaljára.
Hét repedés a föld mélyéből,
Hét üreg nyílik a sötétségből,
Hétrétű barlang a világ szája,
Kétirányú folyót az élet járja.
Bennem vagyon a világ,
a lét, az aranyág,
bennem múlik az élet,
s hozza magával a szépet.
Ebben az életben fáklyaláng vagyok,
Magamból csak füstöt hagyok,
Gomolygó fekete felhőm száll,
Kevereg-kavarog, tisztul már.
Van úgy, hogy a szívekben nem áll meg a fény.
Van úgy, hogy íz lélekben harcolni kemény.
Van úgy, hogy az emberben, gyengül a remény.
Van úgy, hogy önmagunkban a fájdalom él!
Régi élet újra éled,
Így születik meg a lélek.
Táltos doboknak imája,
Kihallatszik a világba...
Regös ének, regös lélek, regös álma, regös vágya
Ha én tölgy lehetnék,
Hej regő regélök, Hej regő regélök,
Felhők fölé felnőnék,
Hej regő regélök, Hej regő regélök,
Elbújtatnám a napot,
Holdat meg a csillagot
Hej regő regélök, Hej regő regélök
Hosszú útról néztem vissza,
Végtelen a hadak útja,
Ahol hangok megidéznek,
Öreg istent megérintek.
Bennünk tágul a lét,
A végtelen tengerkék,
Az élet örvénye vár,
Nyughatatlan már.
Édenkerttől keletre,
születtünk a szívedbe,
néha boldogságban,
gyötrő szomorúságban,
élünk!
Sárkányok földjéről érkeztem, érkeztem.
Révülést, látomást kerestem, kerestem.
Hét égen, hét földön utazom, utazom.
Eredő gyökerem kutatom, kutatom.
Eltűnnek az erdők, meghalnak!
nem lesz helye az űzött szarvasnak.
Kipusztul minden és így végül,
Nem lesz állat, s virág ami elrévül.