Ratting Fanni

Született: 1998. október 13.

Népszerűség: 26 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Félig szeretsz

Ne keress, hiszen nem vártál,
Mikor ott voltam, nem láttál!
Ne áltass, hiszen tudod jól,
Hánynom kell a hazugoktól!

Tovább...

Mama

Egyik nap voltunk Téged meglátogatni,
S nélküled a házban idegenként álltunk,
Nem tudom, hol jársz most, csak azt, hogy nem vagy itt,
Hiszen egyedül csak a csendet találtuk.

Tovább...

Szíved ablakán

Nagy szívednek kicsiny ablakán
Lestem, miként vagyok kabalád,
És ezt megőrizni akarván
Nem kértem kettőnknek balladát.

Tovább...

Látogatás

Minden a helyén volt. Csak köszönni jöttél,
Hogy felbolygasd újra lelkemnek a rendjét.
Nem bírta el hiányod súlyát a kötél,
S most itt hever szívem a padló közepén.

Tovább...

Furcsa játék

Válaszút küszöbére érkeztünk,
Ez lesz tán a mi végleges vesztünk,
Időnk ilyen sebesen nem fogyna,
Ha nem sohát mondok, hanem, hogy ma.

Tovább...

Újra

Újra beköszönt a fagy,
Elbúcsúzom, Kedvesem,
Úgy szerettelek, avagy
Hiányod oly keserves.

Tovább...

Utoljára

Tudod te, hogy mi a történetünk?
Csak egy lerágott csont, semmi egyéb.

Tovább...

Szonett XXIII

Elidőzöm még az Ősz rejtekében,
Ebben a kis házban, kis ablakokkal,
Melynek oly hatalmas az üressége,
Mint rút szívemben minden alkalommal
E keserédes kín, ha rád gondolok.

Tovább...

Kőbe vésett szerelem

Éjjel nyíló rózsa voltál,
És reggel nyugvó nap nekem,
Tündöklőbb bármelyik holdnál,
Nyitva tartottad két szemem.

Tovább...

Szonett

XXII

Ahogy beletúr barna hajába,
Újra érzem a Tavasz illatát,
És azt, hogy nem születtem hiába,
Még, ha időnként üldöz is magány,
Mert együtt fakasztott rügyet szívünk,
S lelketlen távolság hoz hervadást,
De a Tél nem hagyta, hogy veszítsünk...

Tovább...

Tremor

Kezem szívem ritmusára remeg,
Tudom, testem is épp olyan beteg,
Mint fejemben a mű gondolatok,
Melyekbe nap mint nap belehalok.

Tovább...

Szonett

XX.

Kábaságon át nézem, hogy alkonyul,
Hallatszik, ahogy szívem összeszorul,
És minden halott hibám rátornyosul.

Tovább...

Szonett XVIII

Tudom jól, hogy szíved a rozsdás lakat,
És a kulcs minden egyes szavam, tettem,
Csak előbb le kell rombolnom a falat,
S e kérdés kínoz, hogy benned vagy bennem.

Tovább...

Ébredés

Mára fehér minden zavaros álom,
Melyben a hollószínű éj a párod,
Míg a felkelő napot olykor bánod,
E gondolat egyben szélcsend és zátony.

Tovább...

Nem vagyunk...

Nem vagyunk egymásnak, csak rozoga bitók,
Bőszült szívű, minden szentet megtagadók.
Hallja, látja bárki, hogy feltámadt a szél?
Az ember süket és vak, míg boldogan él.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom