Raminczki Boglárka
Senkiben sem bíztam, már az elejétől fogva,
Sokat voltam egyedül, lelkem romokba`
Rengeteg dolgon ment keresztül ez a szegény
Lány, kinek élete műve néhány költemény.
Ez egy közös út, mit együtt járunk,
Bármily szél szembefúj, mi szét nem válunk,
Ha mégis elesnék, menj, érj a legtovább,
S az út legvégén visszatérek tehozzád.
Szeress, a barátság kevés
Kiáltom, de hangom szélbe vész
Hiányzol, de csak nézlek
Mert közelebb menni félek
Jól vagyok, de nem ugyanolyan már
Nem akarom mutatni, de hiányod ugyanúgy fáj...