Radnai István
napnyugta előtt kirajzolódnak
még élesen a téli fák
felmutatja koronája alakját
gerincét csontjait a tél...
a halál lélekre vetkőztet
a test akármit tett s alkotott
a szellem az élet csodája
hant vagy tűz várja mégis...
keresem és keresetlen szavakkal
visszafelé mormolt imákkal
a nagy fordítógépben a film
visszafelé fut velem és megáll
ha és ha november negyedike van
a hitszegés napja
legázolt a hatalom
a hatalom ideológiákba csomagolva
szembenézek nem sokáig húzom
arcomra írva a felejtés még élve
testem indul már a kopár úton
temetőn lebegő felhőpor a vége
álmok hazudnak lépcsőházakat
lakomák irodaasztalán a serleg...
békét békességet nyugalmat
hústól megváló nyers csontokat
lassúdad dallamos éneket
adjanak nekünk az istenek
a világok átjárhatósága titkok
a szellem magánya érés
amikor görgetnek a napok...
leszakadt rám az éjszaka
vihar lebeg a csillagok előtt
fülemben dobol a zaja
villám suhan a félelem felől
ha elmondom sejtem
mi volt az ősrobbanás előtt
kinevetsz nem vagyok isten
és te sem vagy az
van-e még lábnyoma a nyaraknak
a sima idő rokkát forgató szellő
emlékszálakat fon s abból az élet
szövetét valamikor minden természetes volt
már elmerült a rozsdacsillag
a galaxisok búgócsigája mellől
egymással űr-hidegbe távolodva
fennakadunk az érzelmek szögesdrótján
szürke égre görcsös ágak
felhős délben ráhajolnak
rügy se pattan nap sem éget
árnya suhan még a télnek
egy kérésem volt csak adjanak ágyat
a család ússza meg a temetést
máris útban a bolygókat rúgtam
tapsoltak százezren a csillagok...
Eluard Omló narancs hajad című versére
vörös a narancs hajzatod a héja
vérbő belül s a cikkje néma...