Radnai István
ferde tornyáról távol leng a tájkép
kitárt szárnyon takarja vak árnyék
tömör felhők komor hadsorokban
dörgés vihar és cakkos mennykő robban...
ha égi bálba hív a párom
táncol a lába s külön a teste
míg a felezett holdat lesve
lentről vagy fentről várom
hommage
vak volt a város szennyes szürke
csak az objektív pislogott sunyin
a hajnal mocskát söpörni még erőtlen
egy fényképem alá
nagy fákon csicsereg
a madárgyerek sereg
nagy fára nem megyek
Plesinek Szegedre
ifjú rocker lettem karácsonyra
a zene bódít a beigli sül
szól dübörög íve tiszta líra
az ünnep boldog megváltást szül
amikor hazafelé tartunk
s elfogyott kezünkből az utolsó
temetővirág milyen más
a tavaszi temető illata
harsognak a zöldek
levelek félénken bomlanak
az óvó rügy öléből
sietősen szirmokat hullatnak...
padam padam padam kifordított kabát
ölem ajkamon ég füvet terel a szél
padam padam padam ma felszáll egy veréb
Jaginak
elcsépelt szótagok a nők ölében
keserű az élet-sör
míg szerelmed és dús haja is ében
méz helyett darázs gyötör
amikor ránk ájul a hold
terhétől a híd szakad
édes világ nyálcsorgató húsételek
de minket a virágok szépsége
Bevezetés szenilitásom világába
"Legtöbben mulatságosnak találják az elképzelést, hogy világegyetemünket egy
végtelenbe nyúló teknősbékatorony alkotja, holott mi a biztosítékunk, hogy nem így
van? Mit, és mennyire tudunk a világegyetemről? Tudjuk-e, honnan jött és hová
tart? Volt-e kezdete, és ha igen, mi volt előtte? Milyen az idő természete? Befejező-
dik-e valamikor?"
Stephen Hawking: Az idő rövid története
Levél Németi Csabának
egyszer még keresni fogjuk egymást
már itt a perc mely elnyel mint a föld
gyönyörben amit gyűlölet elvár
hazug pohár hazug borokat tölt
születésnapra!
üvegszárnyú virág vércseppekre száll
s mint magzat éled mintha csírát bontana
hajadról a szobán átsiklik az alkony
emlékezve síró hajnalára
szabad a vers első a szerelem
a múzsa áldott kezére csókot kap
ennyi nem árulom el a titkokat
elragadtatás vágtatott velem