R. Preier Evelin
Az ember mégis mit vár?
Mit vár, ha az, ki elárulta őt, a család...
Ketten voltunk, abból lett a MI,
Hogy ki örült kettőnk boldogságának? Csak mi.
Két napja folyamatosan esik...
Borús az idő, bár hideg nincs,
De hisz` ilyen időben is van kincs!
Hűvös a reggel, mínusz hetet mutat a hőmérő,
Olyan hűvös és csendes, mint a lelkem.
Tomboló szélvihar zúdult minden zegzugába,
De mintha hirtelen elült volna a vihar, csak úgy magában.
Nem vagyunk összetörve,
Csak összetörnek a mindennapok.
A monotonitás...
Megyünk egymás mellett,
De nem látjuk egymást,
Nem látjuk, hogy egy kicsit megtört minden.
Bent, csendben az erdő mélyén,
Magas fák, bokrok ölelésén,
Hársfákkal végigültetett ösvényen
Vezet az utam a természet csöndjében.
Másfajta fájdalom, amikor nem sírsz,
Csak veszel egy mély levegőt,
S magadban vívsz.
Édesanyám! Te földi Angyal!
Már akkor hiányzol, mikor ébred a hajnal.
Elalvás előtt, reggel szemet nyitva,
Minden áldott percben téged hívlak.
Álom hava, vártam, hogy ideérj,
A várakozás, az eljövetel a szívemig ér.
A legszebb hónap az egész évben,
Visszagondolva gyönyörű volt az egész évem, mint egy éden.
A szeretet ünnepének kellett volna lennie...
Anyu mindent megtett, hogy emlékét őrizzük, a szebbiket.
Apám csak tévézett a szobában, csendet!
Majd Anya mindent megcsinál, begyújt, ünnepi ebédet, rendet.
Fényességet, gyertyalángot,
Boldog kis és nagycsaládot...
Mi az igazán fontos?
Sajnos, már mind elfeledték,
Nem egymást, csak a tárgyakat szerették...
Hófehérbe öltöztettél e jeles napon,
Anyámtól a csókot homlokomra kapom.
Hímzett zsebkendőbe fojtja könnyét...
Lágy, meleg szellő simítja végig arcom,
Felnézek a csillagokkal teli égre,
És egy pillanatra elfelejtem minden harcom.
Egy pillanatra megállok,
Ezernyi, milliónyi csillagot csodálok.
Azt hittem, hogy csak a mesékben létezik,
Mikor két szív egyszerre lélegzik.
Akarom őt mindennél jobban,
Minden nap, örökké rosszban, jóban.
Nézem a kéklő, könnyed csendet,
A végtelenbe néző eget.
Mit láthatott már?
A felhők sokasága száll,
mintha muszáj lenne, úgy váltanak irányt.
Megmutattad az élet szebb oldalát,
Ráébresztettél, hogy van jó barát.
Elhitetted velem, hogy létezik igaz szerelem,
Hogy mennyit vártam rád, nem feledem.