Putterer Magdolna Léna
Bánatosan int búcsút az óév,
Ő tudja jól, e Földön nem lesz öröm,
Kőkönny kopog kövön, amint újév
Átlép küszöbön: közel jön, köszöntöm.
Megérett idő arra e Földön,
Történjen valamiféle varázslat,
Csoda; a világ meg kell szépüljön,
Hisz oly rég ösztönt, állati vágy rángat...
Szürke ködfátyol borult a tájra,
Hó hull sűrűn, a kályhában tűz lobog,
Öröm, szeretet szállt minden házra,
Megnyugodtak a lelkiállapotok.
Megnyílik a föld, mélyül a mélység;
szélesedő szakadék szélén állok,
visszatartanának lidérces, álnok
ábrándok - meghátrálnom őrültség.
Mennyországba ők pihenni tértek:
belefeledkezem emlékeimbe,
melyek előttem mind megjelennek,
bölcseletek visszacsengnek fülembe.
Éji égbolt alatt elmerengek;
megigéz, megbabonáz az égiszem,
melyben fényes fényvirágok nyílnak,
esténként ezüstcsillagként ragyognak...
Nézted már a Magyar Tenger,
a Balaton smaragdzöld szemét,
mikor szelíden néz - ember?
Momentán, mint az éj, oly sötét,
vad vízfodrával takarja
el lelke mélyét, mi misztikus,
ám ámulatba ejt bája;
csodálja költő, filozófus.
Piros pipacs piroslik
a napsugaras nyárban,
tökéletességre törekszik
valójában e világban:
ám őszi szél két kezével
szirmát szórja szerteszét,
s akár mi leszünk, idővel
ő lesz szép emlék.
Téli estéken farkaséhesen
remény fénye erőt adva pompázott
önfeledten önzetlen lényemben,
ébren álmodoztam sok finomságról...
Ó, jaj, hogy rohan idő, év után év,
ezalatt orcán szánt mély barázdát,
halad a cél felé, hisz hajtja a hév,
megtörni vágyik aggnak alkatát...
Bogdán László Polgármester szavaira emlékezem!
Lelkem lankadtan lebeg lényemben,
kérdéseimre nem jönnek válaszok,
valahol elakadtak útközben
szavaid, - mit méltánytalanság markol.
Különös ismeretlen közelít
óvatosan, mint préda felé kúszó
kígyó; - mivel anonim, felbőszít
furcsa fénye, s a Föld bolygón átcsúszó
Románcot, tiszteletet akartok,
Megértést, megbecsülést, törődést?
Mily csodás lenne a mai világ,
Ha minden ember, mint rég, úgy élne.
Légy erős, kit a vihar könnyedén
odébb nem taszíthat, mint ahogy ősszel,
vad szél által a fáról letépett
levelet; - Erőtlenül elveszel!