Putterer Magdolna Léna
Hervadtan hever úton-útfélen
Temérdek falevél, mint tegnapelőtt,
Ma újfent bíborszínű szőnyeget szőtt
Ősz, csupaszak a fák, szundít a táj.
Az élet szép, bár teli van kínnal,
Gonddal: a Sors vállra súlyos terhet vet,
Ember elé gátat emel, nagy hegyet,
Ugrat, mászat, rögös utat járat.
A pipitér, pitypang szirmát bontja
Nagy hévvel, virágaroma édesget,
Megigéz, magához csábít sok méhet,
Kék szárnyú pilléket, virít a rét.
A lét ajkáról halk sóhaj száll föl
A magasba jajongva: Atyaisten!
Rengeteg sebet tépett Földi testen
Az élősködő! - vérzik, vért köp ő...
Bolond! - ráfogják, mert másként látja
A világot: csodásnak, álomszépnek,
Hol nincs bú, baj, kín, nem szól gyászos ének;
Néki édes a lét - minduntalan...
Mában valaki kupacba rakta
A bajt, lesújtott vasöklével fentről,
Tán a mennyből - elege lett emberből;
Öncélú, telhetetlen valahány.
Másokat gúnyol, koholmányt szór szét,
Amerre lép, bajt okoz szántszándékkal,
Lelkeken kegyetlenül végignyargal
Kacagva - e rosszmájú teremtés.
Anya leszek
Ábrándozva elképzeltem,
Milyen lesz majd hajad, szemed
Színe, hogyha megszületsz - Te,
Életem értelme.
Esik eső
Esik eső, szilaj szél dúl-fúl.
Mi lehet ott a felhőkön túl?
Szelíd szóra vágyik a nagy világ,
Melytől szívekben a fájdalom enyhül;
Milliók küzdenek reménytelenül,
Ifjú test, mint aggé görbül: - Szólj hát!
Testrész-soroló
Ez itt az okos feje,
Két oldalt fülel füle,
Emitt néz két szép szeme,
Szimatol orrocskája,
Fal, kacag pici szája...
A te szíved alatt
Vert, dobogott szívem,
Otthonom, a fészkem
Voltál ezalatt...
Kezemben nincs virág, édesanyám:
Szívemben szeretetvirág nyílt, ontja...
Egyensúlyát vesztetté vált a világ,
Mérgesen mozog minden a talp alatt,
Mennybolton a Nap duplájára dagadt,
Tikkad tudat, terjed a haragosság...