Putterer Magdolna Léna

Putterer Magdolna Léna

Született: 1958. május 5.

Népszerűség: 124 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Balaton - örök szerelem

Nézted már a Magyar Tenger,
a Balaton smaragdzöld szemét,
mikor szelíden néz - ember?
Momentán, mint az éj, oly sötét,
vad vízfodrával takarja
el lelke mélyét, mi misztikus,
ám ámulatba ejt bája;
csodálja költő, filozófus.

Tovább...

Piros pipacs

Piros pipacs piroslik
a napsugaras nyárban,
tökéletességre törekszik
valójában e világban:
ám őszi szél két kezével
szirmát szórja szerteszét,
s akármi leszünk, idővel
ő lesz szép emlék.

Tovább...

Talmi lakoma

Téli estéken farkaséhesen
remény fénye erőt adva pompázott
önfeledten önzetlen lényemben,
ébren álmodoztam sok finomságról...

Tovább...

Rohanó idő

Ó, jaj, hogy rohan idő, év után év,
ezalatt orcán szánt mély barázdát,
halad a cél felé, hisz hajtja a hév,
megtörni vágyik aggnak alkatát...

Tovább...

Kitiport út

Bogdán László Polgármester szavaira emlékezem!

Lelkem lankadtan lebeg lényemben,
kérdéseimre nem jönnek válaszok,
valahol elakadtak útközben
szavaid, - mit méltánytalanság markol.

Tovább...

Közelít

Különös ismeretlen közelít
óvatosan, mint préda felé kúszó
kígyó; - mivel anonim, felbőszít
furcsa fénye, s a Föld bolygón átcsúszó

Tovább...

Hozzátok szólok

Románcot, tiszteletet akartok,
Megértést, megbecsülést, törődést?
Mily csodás lenne a mai világ,
Ha minden ember, mint rég, úgy élne.

Tovább...

Soha ne add fel!

Légy erős, kit a vihar könnyedén
odébb nem taszíthat, mint ahogy ősszel,
vad szél által a fáról letépett
levelet; - Erőtlenül elveszel!

Tovább...

Élni veled vétek

Föld alatt forognak ők, az őseid...

Tovább...

Utóhatás

A tavaszi nap ma kegyes hozzám;
Kéklő, égi tenger, mint arany, ragyog,
ajtóm kitárom, útnak indulok,
lépdelek, árkon-bokron átsurranok

Tovább...

Semmi nem örök

Kölyökkoromban a hamvas fűben
hanyatt fekve néztem a kéklő égi
tengeren lomhán úszó nyár-végi
felhőket, melyek lebegtek derűsen

Tovább...

Túléljük!

A mában
még megtehetem:
Íriszemmel végigpásztázom
e haláltusáját vívó tájat,
hol a hófehér hólepel
pironkodva burkolja be a régmúltnak,
a jelennek nagy szégyenét,
a töméntelen mennyiségű emberi...

Tovább...

Bevallom

Én nagyon szeretek repülni, szárnyalni,
de a földrengés óta rájöttem,
lélekszárnyaimmal csak nyugodt,
békés környezetben élve...

Tovább...

Rémes

Hír, mint a keselyű, felröppenve szállt tova,
visítozva, vadul a szárnyait csapdosva,
hangja hátborzongató, félelmet keltett,
amitől e Föld szinte beleremegett.

Tovább...

Káoszban

Idegek, mint a húr, úgy feszülnek.
Az elméket falja fel a féktelen
félelem, amit a test rejteget, nem
stabil a lét, ha emberek félnek.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom